Urbs - Magyar Várostörténeti Évkönyv 12. (Budapest, 2017)
Műhely - Csáki Tamás: A Salgótarjáni utcai temető - a pesti zsidó közösség sírkertje, 1874-1890
302 Műhely lyában azonban nem adott lehetőséget az ortodox irányzathoz tartozók térben elkülönülő temetkezésére. A Pesti Chevra Kadisa halottak körül végzendő feladataiként a szentegylet 1899. évi alapszabályának 16. paragrafusa az alábbiakat sorolja fel: a halott mellé őröket állít; a halottkémlelésre és a család kívánságára tekintettel meghatározza a temetés idejét; amennyiben nem szabályellenesek, teljesíti az elhunyt vagy családja által megfogalmazott, a sírhelyre s a temetés mikéntjére vonatkozó kívánságokat; a temetéshez rendelkezésre bocsájtja a kellékeket és személyzetet; elvégzi a halott szertartásos mosdatását és felöltöztetését; elvégzi a gyászházban és a halottkíséretben tartandó szertartásokat; s eltemeti a halottat a temetőben.70 A Salgótarjáni utcai zsidó temetőben zajló temetések a városi köztemetőben végzett szertartásokhoz hasonlóan osztályokba voltak sorolva a teljesen egyszerű, ingyenes temetéstől a legmagasabb díjosztályig, amelyhez többek közt délszaki növénydísszel felékesített szertartási terem és négyfogatú díszkocsi is járt. Mindenki vagyoni viszonyaira való tekintet nélkül, szabadon választhatta meg azt a temetési osztályt, amely szerint hozzátartozóját temetni óhajtotta. A szentegylet alapszabálya rögzítette, hogy a „legszerényebb, sőt egészen díjtalan temetéseknél is figyelem fordítandó arra, hogy a végtisztesség kellő módon megadassék”, a teljesen vagyontalan elhunytakat is külön sírba, lelkész által mondott gyászbeszéd keretében kell eltemetni.71 A PCHK sosem felejtette el kiemelni, hogy míg a vagyontalan keresztény halottak temetésének költsége a fővárost terhelte, a szegény zsidó halottak esetében ezt a szentegylet vállalta magára.72 A temetések különbözősége a zsidó temetőben nem pusztán a vagyoni, társadalmi állásbeli különbségekből eredt. A 19. század végi pesti zsidóság életmódbeli, kulturális tagoltságának megfelelően a hagyományhű ortodox temetések mellett a keresztény temetési szokásokhoz közelítő, a korszak úri temetéseinek gyászpompájából egyes elemeket átvenni igyekvő temetések sem voltak ismeretlenek a Salgótarjáni utcai temetőben. A korabeli kiadványokban, sajtóban a temetési szertartások körül zajló viták érzékeltetik, hogy a pesti szentegylet nem lehetett könnyű helyzetben a kulturálisan egyre inkább széttartó nagyvárosi zsidó közösség fúnerális szertartás iránti igényeinek kiszolgálásakor. Éves jelentéseikben többször kitértek e problémára: az 1890. éviben e szavakkal: „oda törekszünk, hogy a külső szolgálat a fővárosi zsidóság igényeinek megfelelően, de vallásunk szabályainak korlátái 70 PCHK Asz. 1871. 15§; PCHK Asz. 1885. 16§. 71 PCHK Asz. 1899. 11 §; PCHK Asz. 1885. 17§; PCHK Asz. 1871. 26§. 72 A főváros ugyanakkor a zsidó temetőkben folyó temetkezések, a sírhelyek eladása, később a sírápolás stb. után szedett díjakból, tehát a zsidó temetők bevételeiből sem részesült. Mivel foglalkoznak a pesti Chevra Kadisa tagjai? E, 1889. május 12. 2. p; Tájékoztatás.
