Urbs - Magyar Várostörténeti Évkönyv 12. (Budapest, 2017)
Műhely - Csáki Tamás: A Salgótarjáni utcai temető - a pesti zsidó közösség sírkertje, 1874-1890
288 Műhely 1. kép. A Kerepesi temető helyszínrajza a pesti zsidó temető számára harmadik alkalommal (jobbra fent) és véglegesen (jobbra lent) kijelölt területek feltüntetésével, 1873 BFL IV.1407.b VI/1306/1874 kerítéseivel és egyéb tartozmányaival együtt, minden megtérítés nélkül a tulajdonos város birtokába visszaszáll.” A hitközség kötelezettséget vállalt arra, hogy az átengedett területen legkésőbb 1874. június elsejéig megkezdi, a Váci úti temetőben pedig ugyanezen időpontban beszünteti a temetkezést. A Váci úti temetőt a hitközség (valójában a Pesti Chevra Kadisa) ekkortól 32 éven keresztül lezárt sírkertként kezeli, karbantartja, utána pedig a terület minden kártérítés nélkül a városra száll. Új temetőjében a hitközség aláveti magát „saját temetkezési eljárására nézve azon szabályoknak, melyek a köztemetőre nézve úgy rendőri, mint közegészségi tekintetben jelenleg fennállnak, vagy jövendőre fönnállani fognak. A hitközség vallási követelményeiből folyó magán intézkedésekbe” viszont nem szól bele a városi hatóság, s nem követel sírhelydíjat sem a felekezettől. A város kötelezte magát, hogy az átengedett területhez a Kerepesi úttól (tehát az eredetileg kontemplált északi irányból) a városi haszonbéres földeken keresztül kiépít egy 11 m széles utat, amelynek fenntartási költsége azonban már a hitközséget terhelte volna.
