Urbs - Magyar Várostörténeti Évkönyv 12. (Budapest, 2017)

Műhely - Csáki Tamás: A Salgótarjáni utcai temető - a pesti zsidó közösség sírkertje, 1874-1890

Csáki Tamás: A Salgótarjáni utcai zsidó temető 289 Az ily módon szerződéses megerősítést nyert helykijelölést aligha előzte meg alapos helyszíni szemle, hiszen a szentegylet képviselői a földmunkák, a planírozás megkezdése után hamar érzékelték, hogy a terület alkalmatlan te­metkezési célokra.31 A hitközség december végi beadványa arról számolt be, hogy az átengedett parcellákban a talaj részben víz alatt áll, részben annyi­ra iszapos, hogy már másfél méter mélységben víz tör elő - a sírokat tehát a köztemetői szabályzatnak megfelelő módon nem lehet megásni. A másfél éves határidő által szorítva felkérték a várost, a lehető leghamarabb szárítsa ki a területet, és építse meg a temetőbe vezető kocsiutat.32 A tanács a városi mérnöki hivatalt bízta meg a vizsgálattal, annak jelentése azonban megint csak öt hóna­pot váratott magára. Az 1873. májusi feljegyzés jogosnak ismerte el a hitközség panaszát, a terület alagcsövezéssel való kiszárításának, a talajvíz csatornában való elvezetésének és az út megépítésének 50 000 forintos költségét azonban irreálisan magasnak tartotta.33 A mérnöki hivatal gazdaságosabbnak vélte a helykijelölés módosítását: a 41. és a 49. számú parcellák helyett a Pékligeti út (a mai Salgótarjáni utca) mentén fekvő 64. és 72. számú parcellák átadását. A mindaddig búzatermesztésre használt területet magas fekvése miatt teljesen száraznak tartották, s mivel a Pékligeti út a MÁV területére bevezető útig már burkolva volt, és csak ennek 190 méter hosszú folytatását kellett újonnan meg­építeni, az útépítési költségek is csekélynek ígérkeztek. A javaslatba hozott terület helyszíni szemléjére 1873. július végén került sor, a hitközség elfogadta az újabb területcserét annak ellenére, hogy ez a te­rület még az előzőnél is kisebb volt: 6700 négyszögöl helyett ez a korabeli számítás szerint 6432 (valójában 6500) négyszögöl kiterjedésű volt. 1873. ok­tóber 31-én a városi tanács ennek megfelelően jóváhagyta az előző évi szerző­dés módosítását: e módosítások azonban csak a helykijelölésre és az útépítésre vonatkoztak, a temető használatbavételének határidejét nem érintették.34 A te­metőben szükséges földmunkák, építkezések elvégzésére másfél év helyett így csak hat hónap állt rendelkezésre. A temetőőr lakásának és a szertartási épület­nek a felépítéséhez a szentegylet csak 1874 májusában tudott hozzáfogni, ez tehát biztosan nem volt kész a június elsejei határidőre.35 Ekkor a hitközség há­31 A szentegylet 1872. évi beszámolója szerint a területet deszkakerítéssel vették körül, és a planírozáshoz is hozzáfogtak, mielőtt alkalmatlan voltát érzékelték volna. Egykorú sajtó­hírek szerint a hitközség a feleslegesen elköltött 6000 Ft visszafizetését kérte a várostól, amire azonban tudomásunk szerint nem került sor. Bericht 5. p; FL, 1873. december 10. 1231. p. 32 BFLIV.1407.bVI/1306/1874. 33 BFL IV. 1407.b III/l549/1875 (MH 911/1873). 34 BFL IV. 1407.b Vl/1306/1874. 35 BFLlV.1407.bIIl/1455/1874.

Next

/
Oldalképek
Tartalom