Urbs - Magyar Várostörténeti Évkönyv 12. (Budapest, 2017)
Műhely - Csáki Tamás: A Salgótarjáni utcai temető - a pesti zsidó közösség sírkertje, 1874-1890
282 Műhely a korban Váci temetőnek, később Régi váci temetőnek nevezték. A korábban Óbudán temetkező pesti zsidóknak a városban birtokolt első temetkező helye tőle délkeletre, a mai Ferdinánd híd mellett terült el. Ez a kis temető már 1788- ban fennállt, de hamar megtelt, ezért a város 1808-ban már egy másik, a Váci temetőtől északra eső 1600 négyszögöles területet engedett át, majd adott el temetkezés célra a helyi zsidó hitközségnek. 1830-ban és 1844-ben még összesen 2000 négyszögöllel bővítették e temetőt, amely az így elnyert végleges formájában a mai Dózsa György út - Lehel utca - Taksony utca és Kassák Lajos utca közötti földterület több mint felét elfoglalta. 1839-ben a legrégibb, röviddel később fel is számolt zsidó temető halottait exhumálták és ebbe a sírkertbe helyezték át. A 19. század közepére már a második temető területe is betelhetett, hiszen 1852-ben a temetőt kezelő Pesti Chevra Kadisa megkezdte a sorok földdel való feltöltését, s így kezdetét vette - a korábbi századok szűkös zsidó temetőiben sem szokatlan — második rétegbe, tehát a korábbi sírok fölé való temetkezés. A pesti zsidók 1859-ben a temető további megnagyobbítását kérelmezték a várostól, amit azonban a hatóság nem teljesített, így 1868-ban ismét nagyobb feltöltési munkálatokkal voltak kénytelenek új sírhelyekhez jutni.2 A kérelem elutasításának minden bizonnyal az volt az oka, hogy a város- vezetés már 1847-ben elhatározta a keresztény Váci temető bezárását, s egy új, minden keresztény felekezet által közösen használt köztemető létesítését. E sírkert számára 230 holdat rezerváltak a városárkon kívül eső, a Kerepesi és a Kőbányai út közötti fölterületből. A későbbi Kerepesi temetőt ugyan 1847 nyara óta használták temetkezési célokra, de az 1850-es években a sírkert bérbe kiadott kezelése nem volt megfelelő, s az egyes városnegyedek kisebb temetőiben is tovább folyt a temetkezés.3 A városi hatóság az 1860-as években látott neki e városfejlesztési és közegészségügyi szempontból is problémás helyzet felszámolásának. 1860-tól saját kezelésébe vette a Kerepesi temetőt, amelyet Pest város köztemetőjévé nyilvánítottak. A tanács elrendelte minden más pesti keresztény temető végleges bezárását.4 Temetőügyi Bizottmány felállítása révén igyekeztek megoldani a temető hatékony felügyeletét, s 1862-ben elkészült a temető számára kijelölt teljes terület átfogó rendezési terve is.5 1870 januárjában Pest vezetése új fent betiltotta a város falain belül való temetkezés minden 2 PCHK Jelentés 1910. 7-8. p. 3 Tóth 1999. 6-9. p. 4 BFL IV.1407.b Vl/4795/1874 - A temetőügyi bizottmány 1870. 08. 26-i ülésjegyzőkönyve. 5 A Szumrák Pál által vezetett Pesti Mérnöki Hivatal dolgozta ki 1862-ben: BFL XV.16.b 228-89.
