Urbs - Magyar Várostörténeti Évkönyv 12. (Budapest, 2017)
Műhely - Csáki Tamás: A Salgótarjáni utcai temető - a pesti zsidó közösség sírkertje, 1874-1890
Csáki Tamás: A Salgótarjáni utcai zsidó temető 283 formáját, s 1874-re a Ferencvárosi temető mellett a Váci úti keresztény temető felszámolását is sikerült végrehajtania.6 A 18. század végén a templomoktól közegészségügyi indokokból elszakított temetők Pesten és Budán először városnegyedenként elkülönülve, az adott külváros beépített részén kívül találtak helyet. A szakszerűsödő városigazgatás közegészségügyi, városfejlesztési érdekekből, illetve a városi bevételek növelése érdekében az 1860-as években már ezek centralizálására, városi közüzemként való kezelésére, azaz a községi köztemető kiépítésére törekedett. A keresztény egyházak ekkorra elvesztették a temetők feletti rendelkezés jogát, szerepük már csak a temetési liturgia elvégzésére korlátozódott. A keresztény lakosságtól a temetkezési szokások és a temetkezési hely tekintetében is hagyományosan elkülönülő zsidóság körében a halottak körüli teendőket végző szentegyletek, a Chevra Kadisák maradtak a temetők fenntartói és kezelői is.7 A városnak a temetők térbeli centralizálására, illetve a közegészségügyi normák érvényesítésére irányuló törekvése alól azonban a pesti zsidók sem vonhatták ki magukat. Pest város tanácsának 1868. május 25-i ülésén a közegészségügy fejlesztését az egyesített főváros későbbi első alpolgármestereként is szívén viselő Gerlóczy Károly főjegyző és helyettes tanácsnok a Váci úti zsidó temető „általánosan ismert” szűkösségére, tűrhetetlen higiéniai állapotára hívta fel a figyelmet.8 Úgy vélte, hogy a pesti zsidóság növekvő lélekszámára tekintettel sürgősen gondoskodni kell a temetőben állítólag uralkodó közegészség-ellenes állapotok megváltoztatásáról. Indítványát elfogadva a városi tanács utasította Flór Ferenc városi tiszti főorvost, a korszak kiemelkedő közegészségügyi szakemberét, tegyen jelentést: megfelel-e a temető a közegészségügyi szabályoknak, valamint rendelkezik-e a zsidó lakosság számához képest elegendő szabad területtel a jövőbeni temetkezés számára?9 A temetőben egy főkapitányi és egy mérnöki hivatali tisztviselő kíséretében szemlét tartó tiszti főorvos 1868. augusztus 8-i jelentésében lesújtó képet festett a zsidó temetkezőhely állapotairól.10 Flór Ferenc szerint a különben is kis területű sírkertben már alig néhány négyszögöl terület volt üres, a sírsorok túl közel voltak egymáshoz, a sírgödrök legfeljebb 0,9-1,2 m mélyre voltak leásva, a szomszédos sírgödrök szinte egymást érintették, a meghalt kisgyermekek e szorosan temetett halottak közé voltak betemetve, a temető nyugati részén már 6 Fehér 1933. 83-84 p; Tóth 1999. 21-22. p. 7 Hanák 1988. 63-80. p; Lakner 1993. 79-81. p. 8 BFLlV.1407.b VI/2435/1874 (24677/1868); FL, 1868. július 28. 687. p. 9 Horváth J. 2012. 177-206. p; Varga 1961.287-299. p. 10 BFL IV. 1407.b VI/4795/1874 (26198/1868); BK, 1868. augusztus 14. 2804. p.
