Urbs - Magyar Várostörténeti Évkönyv 12. (Budapest, 2017)
Bányavárosok - Nagy Péter: Bányatelepek a falvak szélén - Az Ózd környéki bányászkolóniák a 19. század közepétől az államosításig
Nagy Péter: Bányatelepek a falvak szélén... 179 véleménnyel volt: „Minden rendezett és tiszta, egy-egy bányaigazgató jóvoltából virágok díszítik az ablakokat, sártalanok az utak, jegenyék karcsún húzódnak a magasba a telepek útjain és ősszel aranysárgán pihennek a munkások háza előtt a fák levelei.”41 A telepek ellátása A kolóniák esetében ugyan pár száz fős külterületekről beszélünk, de az már építészeti kialakításuknál is jól látható, hogy esztétikailag és az épületek minőségében is jelentősen különböztek a települések falusias magvaitól. Habár a lakosság száma nem igényelt magas szintű ellátórendszert, és a térségben a közigazgatás, valamint a szolgáltatások terén a központi szerepet a 20. században egyre inkább magától értetődően a vaskohászati központ, Ózd látta el, ha összehasonlítjuk a falvakat a külterületükön lévő kolóniákkal, számos különbség tapasztalható. A bányatelepeken a vállalat szinte teljesen kézben tartotta az általa létrehozott gyarmatok mindennapi életét is, így azok alig voltak ráutalva anyaközségükre, ami alól természetesen Ózd centrumszerepe volt kivétel. A Rima minden egyes kohászati és bányászati telepén magas szintű szociális és kulturális ellátórendszert alakított ki, és ez a semmiből hatalmas gyorsasággal kinövő bányászkolóniákon különösen látványos volt. A telepeken élők a jövedelmen kívül jelentős természetbeni juttatásokat is kaptak: az otthonokért minimális bérleti díjat kellett csak fizetni, az elektromos áram egy meghatározott mértékig ingyenes volt, a téli fűtéshez a szenet is biztosította a bánya. Utóbbi különösen jól jött a II. világháború végén, amikor a szenet élelmiszerre tudták cserélni a környékbeli falvak lakóival. A kolóniák élelmezésében is nagy szerepet játszott a vállalat. A házak mellett kisebb veteményeskert volt, a telepeken állattartásra is volt lehetőség. Az itt élők közül sokan tartottak baromfit, sertést, nyulat és kecskét. A kolóniákon sütőkemencéket is létesítettek, ahol a lakók felváltva készíthették el a szükséges kenyeret és a különféle péktermékeket. Bánszálláson például három salaktéglából épült kemence volt, külön-külön három kenyérsütő hellyel.42 A cég minden telepen létrehozott élelmezési üzletet (amelyet magazinnak és provizerátnak is hívtak),43 ahol hitelre tudtak vásárolni a bánya alkalmazásában lévők csa41 Szabó 1986. 164. p. 42 Csák 2009. 35. p. 43 Interjú Csák Lászlónéval (1934). Ózd, 2017. április 26. Az interjút készítette: Nagy Péter; Interjú Suller Józsefnéval (1932). Farkaslyuk, 2017. április 26. Az interjút készítette: Nagy
