Urbs - Magyar Várostörténeti Évkönyv 12. (Budapest, 2017)
Bányavárosok - Pilkhoffer Mónika: A szénbányászat hatása a városszerkezetre és városképre Pécsett (1852-1945)
144 Bányavárosok ponyi, a Szapáry, a Széchenyi, a Teleki és a Zichy családok tagjai - alapították 1829-ben. I. Ferenc 1830-ban az osztrák, 1831-ben a magyar Duna-szakasz hajózására szóló privilégiumot adott a Társaságnak.4 A DGT a gőzhajói5 olcsó és jó minőségű szénnel való ellátása érdekében jelent meg a pécsi szénmedencében. Az első bányatelket a Czerékvölgyben, a Fekete-hegy tövében vásárolta meg a Társaság, amelyen András-akna 1853- ban kezdte meg a működését.6 A mecseki kőszenet évek óta vásároló Társaság igazgatósága felismerte a saját tulajdonú és üzemeltetésű szénbányában rejlő előnyöket. A magas íutőértékű szenet rejtő, nagy kiterjedésű és alig kiaknázott terület kiválasztása mellett szólt a mohácsi hajókikötő közelsége is. A kitermelt szén mennyisége azonban még a magyarországi hajózáshoz sem volt elegendő, ezért a DGT a magántulajdonú bányák felvásárlásával, a székesegyházi uradalom elidegeníthetetlen bányatelkeinek kibérlésével, a konkurens vállalatok (mint például az Egyesült Magyar Gőzhajózási Társaság) beolvasztásával 1923-ig az összes Pécs környéki bányát megszerezte. A szénbányászat így egy tőkeerős, a kor színvonalán termelő, kiterjedt gazdasági, kereskedelmi és politikai kapcsolatokkal rendelkező nagyvállalat irányítása alá került.7 A DGT működéséhez kötődő szénbányászat csaknem száz éves történetében nem annyira az I. világháború vége és annak következményei, mint inkább 1913 képezi a korszakhatárt. Mivel a sok kis magántulajdonú bánya megszerzéséből adódóan az egymáshoz közel fekvő aknák kapacitása nem volt gazdaságosan növelhető, ezért a DGT 1913-ban Jaroslav Jičínský vezetésével bányakorszerűsítési programot indított. Az I. világháború, a szerb megszállás, majd a trianoni béke utáni nehéz gazdasági és politikai helyzetben megvalósított üzemkoncentráció során több aknát bezártak, helyettük a vállalat három új, korszerű bányaüzemet létesített. Villamosították a bányák aknaszállító, szellőztető és vízmentesítő gépeit, valamint a külszíni vasúti szállítást; a korszerű üzemekben elterjedt a sűrített levegős eszközök (fejtő- és fúrókalapácsok, szivattyúk, szellőztetőgépek) alkalmazása. A nagy volumenű műszaki fejlesztés során Újhegyre koncentrálták a szénmosó, a brikettgyár, a villamos erőmű, a főműhely, az építési osztály, a laboratórium, valamint a szénszállító és vonta4 Mendly 2004a. Bár a krími háború után, 1857 márciusában megkötött nemzetközi megállapodás biztosította a Duna-menti országok hajózási szabadságát, a DGT előnye továbbra is megmaradt. A Társaság ekkor már a Tiszán és annak mellékfolyóin, a Száván, a Dráván, a Ferenc-csatornán és a tengeren is hajózott. Huszár 2005. 188. p. 5 A DGT hajóparkja az 1850-es években már igen jelentős méretű volt: 120 gőzhajóból és 460 uszályból állt. Huszár 2003. 8. p. 6 Mendly 2005a. 165-185. p. 7 Babics 1952; Huszár 2003. 9. p.
