Urbs - Magyar Várostörténeti Évkönyv 12. (Budapest, 2017)
Bányavárosok - Glück László: Só és társadalom: az öt máramarosi város esete
Glück László: Só és társadalom: az öt máramarosi város esete 133 tehát, hogy a sókamara elsősorban mezőgazdasági termékek iránt teremtett keresletet termelők és terménykereskedők, valamint a mezőgazdasági feldolgozóipar (nagyrészt mészárosok) számára. Az élelmiszert bizonyára Szigeten szerezték be, búzát és bort terménykereskedőktől (búzát esetleg helyi termelőktől is), húst a mészárosoktól, fűszert a boltosoktól. Az élőállatokat és a takarmányt alighanem szintén Szigeten vagy falusi termelőktől, a faggyút és bőrt a viski (és bizonyára egyéb öt városi) mészárosoktól vásárolták. Az iparcikkek közül a gépelykötelet a számadások szerint Besztercén szerezték be (ezek szerint az öt városban nem volt a különleges termék készítésére alkalmas kötélverő), a többi iparcikket bizonyára szigeti iparosoktól és boltosoktól is megkaphatták. A környék (lényegében az öt város, de főleg Sziget) kézmüiparosai és vegyes- kereskedői számára15 a sókamarai megrendelés a számadások szerint évente nem egészen 300 forint árbevételt generált, ebből a mészárosok részesedése (hús, faggyú, állatbőr) 130-255 forint között mozgott.16 Rajtuk kívül érdemben csak a vegyes-, illetve vaskereskedőknek, valamint - ha kereskedtek is a vassal - a kovácsoknak lehetett érdemi jövedelme ebből a forrásból. Olykor a kovácsoknál (saját munkájukért), lakatosoknál, kötélverőknél vagy szabóknál bukkanhattak még fel vásárlóként sókamarai megbízottak, de ezeknél nem hagytak összesen évi 10 forintnál többet. A kamara ipari megrendeléseinek értékét jelentősen csökkentette, hogy épp arra a munkára, amelyre mindennapos igény volt, vagyis a bányaeszközök javítására - mint említettem - saját kovácsot foglalkoztattak. A sóval kapcsolatos megélhetési módok jövedelmezőségéről, illetve a velük járó társadalmi státusról egyfajta keresztmetszetet nyújt egyrészt az, hogy az illető személyek milyen tisztségekben vagy megbízatásokban tűnnek fel - különös tekintettel a mezővárosi önkormányzatra valamint az, hogy miképp vették ki a részüket azokban a társadalmi felemelkedési (nemesség- és birtokszerzési) törekvésekben, amelyek a gazdálkodó emberek körében a 16. század végétől figyelhetőek meg. Ezen indikátorok alapján arra az eredményre juthatunk, hogy a fizikai bérmunkás alkalmazottak egyik szerepben sem tűnnek fel, ellentétben a sóhajósokkal - akik önálló gazdálkodók és szakértő iparosok voltak -, valamint a sókereskedőkkel. Dohi Demeter szigeti hajós 1607-ben helyettes főbíróként és mások társaságában fogott bíróként jelenik meg a város egyik kiemelkedően tekintélyes családjának birtokosztályánál. Dohi 1611-ben főbíró, 15 Azaz: a mezőgazdasági terményeket, valamint a Besztercéről származó iparcikket nem számítva. 16 A pontatlanság oka, hogy a hús és a fűszerek igen tekintélyes tételét a számadások csak összevontan közlik.
