Urbs - Magyar Várostörténeti Évkönyv 12. (Budapest, 2017)
Bányavárosok - Mátyás-Rausch Petra: A liptói nemesércbányászat a 16. század második felében
Mátyás-Rausch Petra: A liptói nemesércbányászat a 16. század második felében 119 cserével kapcsolatban. A Magyar Tanács válasza merőben eltért a javaslattól. A Magyar Kamara tanácsosainak álláspontja szerint el kellene venni a Szentivá- nyi családtól a birtokokat, cseréről viszont szó sem esett a szövegben. Indokaik szerint a Szentiványiak uralkodói engedély nélkül üzemeltettek bányát a birtokukon, és saját hasznukra fordították bevételt, így feltehetően nem fizették be a köteles részt, azaz az urburát. A kamara iratanyagában az a tény egy helyen sem szerepelt, hogy a család engedély nélkül nyitott volna bányát a földjén, így igen nehéz megmondani, miért ezzel érvelt a Magyar Tanács. Annyi bizonyos, hogy nemcsak a Szentiványi családdal volt gond, hanem Balassa Jánossal is, aki a nála zálogban lévő újvári uradalom területén lévő bányák üzemeltetését akadályozta. Várnagya, Litway Tamás Hibbe mellett vámot is felállított, ahol a Szepességből a bányák irányába tartó különböző szállítmányokat tartóztatta fel, és vámoltatta meg jogtalanul. Ezzel kapcsolatban is hasonló állásfoglalás született, mint a Szentiványi család esetében: haladéktalanul vissza kellene venni a zálogot Balassától.43 I. Ferdinánd végül Bornemisza Pál püspököt és Mérey Mihályt küldte ki, hogy idézzék be a Szentiványi család tagjait és tárgyaljanak velük a birtokcsere lehetőségéről. Mindezt 1560 decemberében a biztosok meg is tették, majd 1561. február 24-én azt jelentették az uralkodónak, hogy ugyan több alkalommal beidézték a családot, de a Szentiványiak csak kitérő választ adtak. Eszerint nekik bányászati kiváltságuk van, ezért az uralkodó elé kívánják terjeszteni az ügyet. A jelentésben az is szerepelt, hogy a kérdéses bányákból származó urburát a királybócai bányamester szedte volna be, de a Szentiványiak nem engedték be a földjükre.44 A biztosok jelentéséből kiderül, hogy ebben az időszakban a Szentiványi család még nem nevezett ki saját bányamestert, aki egyben az elsőfokú bírói funkciót is ellátta. Ennek valamikor 1561-1567 között kellett bekövetkeznie. Az 1568. februárban felvett tanúvallomási jegyzőkönyvben, amely Daniel Goppel és Kubinyi Kristóf közötti pert volt hivatva lezárni, az egyik tanú, Klugowsky Kristóf a Szentiványiak bányamestere volt, akire 1571-ben több ízben panaszkodott a besztercebányai prefektus, Wilhelm Igl, miszerint nem tudta megkülönböztetni a meddő kőzetet a színérctől.45 A birtokcsere körüli huzavona még legalább tíz évig húzódott, mert az 1492. évi 30. törvénycikkely értelmében a birtokcserére csak akkor volt lehetőség, ha 43 Wenzel 1880. 212-214. p. 44 Uo. Mérey Mihály fiatal korában Thurzó Elek udvarában szerzett jogi tapasztalatokat, majd királyi tanácsos és személynök lett, 1563-ban bárói címet kapott, majd 1562-1572 között nádori helytartó lett. Lásd Gál-Mlakár 2007. 312. p. Bornemisza Pál ekkor a nyit- rai püspökség gubernátora volt. Lásd Wenzel 1880. 213. p. 45 Wenzel 1880. 291-216. p.; Péch 1880. 279. p.
