Urbs - Magyar Várostörténeti Évkönyv 12. (Budapest, 2017)
Bányavárosok - Mátyás-Rausch Petra: A liptói nemesércbányászat a 16. század második felében
120 Bányavárosok a birtokos család is beleegyezett abba. A Szentiványiak erre azonban nem voltak hajlandók, jóllehet több bányájuk veszteségesen működött, többek között a Szent György és a Pyrolth nevű tárna is. Ezért sem véletlen az, hogy az 1572. évi pozsonyi országgyűlés egy új határozatot fogadott el azokkal a magánföldesúri birtokokkal kapcsolatban, amelyek területén bányakincseket tártak fel. Eszerint I. Lajos 1341-ben, majd I. Mátyás 1486-ban úgy rendelkezett, hogy a magánföldesurak birtokán feltárt bányákat a kincstár megveheti, ha egyenlő értékű csereföldet ajánl fel, és ehhez nem kell a birtokos jóváhagyása. Ezt azonban II. Ulászló idején érvénytelenítették, ami sok nehézség okozója lett, így 1572-ben hatályon kívül helyezték ezt a rendelkezést, és I. Mátyás rendeletét állították vissza. Jóllehet az I. Mátyás idején hozott rendelet több lehetőséget is kínált, mégis a legfőbb célkitűzés az volt, hogy a tulajdonosokat rávegyék a birtokok átadására. Ezzel a nemesek is jól jártak, mert könnyebben meg tudtak válni a komoly szakképzettséget igénylő bányáktól, a kincstár pedig több bevételre számíthatott.46 Azt a kutatás jelenlegi állásában nem lehet pontosan kijelenteni, hogy a Szentiványi család végül élt-e a felkínált lehetőséggel, és átadta-e bányáit. Azonban bizonyos, hogy a század utolsó évtizedeiben is tovább folytatódott a nemesfém utáni intenzív kutatás a liptói vidéken, igaz a mintegy három évtizede feltárt tárnák közül többen állt a termelés, leginkább a magas bányavíz miatt. Az 1580-as évek elején a már említett Hans Steinbergert többször is kirendelték a bócai bányák vizsgálatára. 1583 januárjában kiadott utasításába belefoglalták, hogy az akkori bócai bányabíró, Panitz János helyére új embert kell keresni, mert ideiglenesen sem vált be, hiszen sem írni, sem olvasni nem tud, sőt iszákos és goromba.47 A jellemzésben minden bizonnyal van némi túlzás, hiszen tudjuk, hogy előtte olyan szakemberek töltötték be a bócai bányabírói posztot, mint Christoph Lindacher, aki később a besztercebányai prefektus helyettese lett.48 Hans Steinberger megbízásából 1583. szeptember 1-10. között több, az alsó-magyarországi bányavárosokból származó polgár járta körbe a bócai bányákat, és az útjukról részletes leírást készítettek. Öt év múlva Wolfgang Roll körmöcbányai és Wilhelm Scheuenstuel Selmecbányái alkamaragrófok megbízásából a már említett Panitz János vezette bizottság készített egy hasonló jelentést, a két szöveg adatait az alábbi táblázatban hasonlítom össze.49 46 MOE V. 323-324. p. 47 Péch 1880. 235-239. p. 48 Péch 1880. 314-316. p. 49 Uo. 331-332. p., 346-347. p. Wilhelm Scheuenstuel Selmecbányái tevékenységét megelőzően Nagybányán állt kamarai szolgálatban. Lásd Mátyás-Rausch 2011. 377-404. p.
