Urbs - Magyar Várostörténeti Évkönyv 10-11. (Budapest, 2017)
Városok és természeti erőforrások. Válogatás az V. Magyar Várostörténeti Konferencián (Budapest Főváros Levéltára, 2015. november 18-19.) elhangzott előadásokból - Bodovics Éva Judit: Építő áradat. Városfejlődés az árvíz segítségével Eger és Miskolc példáján keresztül
Bodovics Éva Judit: Építő áradat 91 állítása is szükséges.47 Habár a helyszínbejárás viszonylag hamar megtörtént, a szabályozás tervét is tartalmazó jelentés csak a következő év augusztusában érkezett meg. Miután a tervről nem sikerült megegyezni, visszakerült a szemlét tartó küldöttséghez. Már több mint egy év telt el az árvizek óta, de más egyéb nem történt, minthogy a kövek kihordásával kitisztították a medret. A következő év nyarán az önkormányzat megkereste a közmunka és közlekedési minisztériumot, s új terv készítését szorgalmazta „tekintettel arra, hogy az 1878ik évi augusztus havi árvíz óta nemsokára két év múlik el, és hogy a lakosság folytonos rettegés a hatóság pedig örökös zaklatás között él a patak szabályozatlansága folytán bekövetkezhető újabbi Catastrofa miatt”.48 Terv hiányában a többi, patakkal kapcsolatos munkálat, például a hidak helyreállítása is késedelmet szenvedett.49 A lakosság pedig mind türelmetlenebbül viseltetett a kialakult helyzet iránt. Ráadásul a munkálatokhoz szükséges pénznek is szűkében voltak. Ezért a kiadások fedezésére sorsjátékot indítottak, amely 35 000 forint tiszta jövedelemmel kecsegtetett,50 illetve kisebb összegű kölcsönöket vettek fel. A költségvetésben mutatkozó hiányok enyhítése érdekében a megyétől és a kormánytól is kértek anyagi segítséget,51 valamint új bevételi források bevezetését is kilátásba helyezték.52 1881-ben végre elindultak a szabályozási munkálatok, amelyek irányításával Kovács Kálmán királyi főmérnököt bízták meg 2000 forintos tiszteletdíjjal. A munka során nagy gondot fordítottak arra, hogy a költségeket a lehető legminimálisabbra szorítsák, illetve igyekeztek azt másokkal is megosztani,53 ugyanakkor szem előtt tartották a minőséget is. így mikor kiderült, hogy az építők nem vízálló cementtel készítették el a mederfal egy szakaszát, a tanács erélye47 MNL HML V.71.3 5456/78, 5457/78, 133. 48 MNL HML V.71.3 3423/80, 352. 49 MNL HML V.71.3 3042/80, 359. 50 Eger, 1879. dec. 11. 396. p. 51 MNL HML V.71.4 5486/82, V.72.a 2165/79. 52 A bevételek szaporítására javasolták a legeltetési díj és az ebadó bevezetését, valamint a pálinkamérés megadóztatását. MNL HML V.71.4 7210/83. 53 Példaként említhetjük a melegvízi malomnál lévő, a fürdőkhöz vezető híd esetét, amikor az egri városvezetés azzal az indokkal kérte a megyét a híd újjáépítésére, hogy amíg a híd használhatatlan állapotban van, addig a forgalom a megyei fenntartású útra terelődik. Ez viszont a megyének nem érdeke, hiszen a megnövekedett forgalom miatt az út hamarabb tönkremegy. MNL HML V.72.a 2165/79. A Cifra malomnál lévő hídfő költségeit pedig az egri egyházmegyei nyugdíjintézettel, a malom tulajdonosával felezték meg, mivel a hídfő hozzájárul a malom megvédését szolgáló, nemrégiben elkészült szádfal biztosításához. MNL HML V.71.4 3750/83. Miskolcon is jellemző volt, hogy a költségeket aszerint osztották meg, hogy ki milyen mértékben profitált annak az adott malomnak, zúgónak, hídnak, útnak stb. fennállásából. Erről részletesebben lásd Bodovics 2014.
