Urbs - Magyar Várostörténeti Évkönyv 10-11. (Budapest, 2017)
Városok és természeti erőforrások. Válogatás az V. Magyar Várostörténeti Konferencián (Budapest Főváros Levéltára, 2015. november 18-19.) elhangzott előadásokból - Bodovics Éva Judit: Építő áradat. Városfejlődés az árvíz segítségével Eger és Miskolc példáján keresztül
Bodovics Éva Judit: Építő áradat 79 tervei alapján hozzá is láttak a munkálatokhoz, s az egykori városfalat alapul használva tíz év alatt elkészült a kváderkövekből rakott, 3-4 méter magas, 3-5 méter vastag és 240 méter hosszú kőgát, amelyet a rajta elhelyezett, Énekek énekéből származó jelmondat után („Posuerunt me custodem” = „őrzőnek állítottak engem”)20 a helyiek egyszerűen csak Posueruntnak neveztek. A gáton, amely egyszersmind hídként is szolgált, két 4 méter széles nyílást hagytak, amelyen keresztül a viz anélkül tudott átfolyni, hogy a városban árvizet okozott volna. A tervek szerint a gátfalon, a zsilip fölött egy nyitott kápolna állt, közepében a Szűzanya szobrával, amelyet Szent Mihály és Nepomuki Szent János szobra fogott közre.21 A toronyban egy harangot helyeztek el vészjelző gyanánt.22 A gát építését a meder részleges szabályozásával egészítették ki. A kisebb áradások ellen hatékonynak bizonyulhatott a védmű, mert az ellenkezőjére nem találtunk utalást, azonban a következő nagy árvíz alkalmával, 1813-ban egy részen átszakadt. A gát mögött felgyülemlett viz fél óra alatt öntötte el a várost; az árvízben néhány ház összeomlott, huszonötén meghaltak.23 1845-ben hasonló esetre került sor: ismét több halálos áldozat és számos megrongálódott ház volt az áradás mérlege. Bár az 1878. évi árvizet megelőző áradásokról egyelőre kevés információ áll rendelkezésünkre, az azonban a sajtóban megjelent leírásokból kiderül, hogy minden alkalommal a városnak ugyanazok a területei szenvedték a legtöbb kárt. Tehát köztudott volt, hogy áradás alkalmával mely részek megóvása, kiürítése érdemelt (volna) fokozott figyelmet.24 Miskolc lakosságának is sok problémát okoztak az időről-időre visszatérő árvizek, de az egrihez hasonló nagyszabású védelmi intézkedésre egészen a 1880-as évekig nem került sor.25 Az 1845. évi, az 1878. évi nagy árvíz előtti 20 ,,[...]filii matris meae pugnaverunt contra me posuerunt me custodem in vineis vineam meam non custodivi [...]” = „az én anyámnak fiai ellenem megharagudtak, a szőlőknek őrizőjévé tettek engem, - a magam szőlőjét nem őriztem.” Énekek éneke 1:6. 21 A hidakon gyakorta helyeztek el védőszenteket elsősorban az árvíz kivédése, de nagyobb folyók esetében a hídon átkelők és a folyón közlekedők (halászok, hajósok) védelme céljából is. Szent Mihály, a mennyei seregek vezére volt hivatott legyőzni mindenféle gonoszt, Nepomuki Szent János pedig a folyók, hidak, halászok, hajósok és vízimolnárok védelmezőjeként került a gátra. 22 B. Papp 1998. 23 Eger, 1878. szeptember 5. 282-283. p. 24 Sajnos a korábbi árvizek leírásai nem tesznek említést az árvédelmi intézkedésekről, hiszen nem is ez volt a céljuk. Mindazonáltal néhány megjegyzés, mint például az árvíz által tönkretett, a korábbinál szilárdabb kőből újonnan épített zúgó és a kőhíd példája, amelyet a rajta lévő 50 emberrel együtt sodort el a viz, utal az árvédelem hiányosságaira. 25 Noha nem kifejezetten Miskolc érdekét szolgálta, s nem is a város költségén készült, de az 1810-es évek közepén átadott hámori víztározó gátja révén a Szinva patak vízellátása
