Urbs - Magyar Várostörténeti Évkönyv 10-11. (Budapest, 2017)
Városok és természeti erőforrások. Válogatás az V. Magyar Várostörténeti Konferencián (Budapest Főváros Levéltára, 2015. november 18-19.) elhangzott előadásokból - Bodovics Éva Judit: Építő áradat. Városfejlődés az árvíz segítségével Eger és Miskolc példáján keresztül
74 Városok és természeti erőforrások gyűjtő területük ugyanis igen nagy,9 és így a kevés idő alatt, nagy mennyiségben lehulló csapadékot rövid időn belül a város területére szállítják. A természeti tényezők mellett a városok nagysága, jogállása, közigazgatási berendezkedése, társadalomszerkezete, illetve foglalkozási megoszlása is töb- bé-kevésbé hasonló. Vizsgált korszakunkban, vagyis a 19. század utolsó harmadában azonos jogállással bírnak, azaz mindkettő rendezett tanácsú város, amely a törvényhatósági joggal felruházott vármegyének van alárendelve. Ez az alárendelt helyzet sokkal inkább gazdasági téren jelentett hátrányt (például a bevételeket illetően), mintsem jogi-közigazgatási kérdésekben, hiszen bár a legtöbb ügyben a megyei bizottság beleegyezésére volt szükség, de ezt többnyire meg is kapták. A bevételek növelése azonban kulcsfontosságú kérdés volt mindkét város életében, ezért mind Eger, mind pedig Miskolc sok áldozatot hozott annak érdekében, hogy előbb a földesúri függés alól megváltsa magát, majd pedig elnyerje a szabad királyi városi rangot. Az igazgatás terén lényeges különbség is adódik, mégpedig az, hogy Eger a vizsgált periódusban püspöki (később érseki) székhely volt.10 11 Ez nem csupán azt eredményezte, hogy a hevesi megyeszékhely jelentős oktatási központnak számított, hanem azt is, hogy az egyház a város gazdaságának és társadalmának egyaránt meghatározó eleme volt. Emiatt Egerben a katolikusok voltak többségben, míg Miskolcon a reformátusok tették ki a lakosság nagyobb hányadát." A két város dualizmuskori állapotának összehasonlítását nehezíti, hogy Eger esetében elenyésző a 19. századra vonatkozó kutatások száma. Ezekből és a levéltári forrásokból azonban érzékelhető, hogy Eger is jobbára ugyanazokkal a nehézségekkel küzdött ekkortájt, mint Miskolc: egy polgárosult város képét próbálták magukra ölteni, csakhogy az ehhez szükséges anyagi források igencsak szűkösen álltak rendelkezésre. A húszezer összlakosságú Egerben és a közel huszonötezer fős Miskolcon hasonló viszonyok között teltek a hétköznapok. Mindkét város életében meghatározó szerepe volt a mezőgazdaságnak, de míg Eger maga is tevékenyen kivette a részét a termelésből (leginkább a szőlőtermesztésből), addig Miskolc inkább a mezőgazdasági termékek közvetítésében, azaz a kereskedelemben vállalt nagyobb szerepet. A gazdasági ágazatok közötti hangsúlyeltolódást tükrözi a települések társadalmi szerkezete, sőt a városszerkezet is. Egerben a sző9 A Szinva vízgyűjtő területéről az egyes források eltérő adatokat közölnek: nagyságát 159 és 192 km2 közé teszik. Vö. Dukay 2005. 9. p, Trümmer 1929. 515. p, Magyar Nagylexikon 2003. 799. p. Az Eger patak vízgyűjtő területe 892 km2. Barna 2011a. 10 Eger korábbi földesura a püspökség és a káptalan volt. 1854-ben váltotta meg magát a földesúri függés alól. Nagy 1978. 279. p. 11 Népszámlálás 1880.
