Urbs - Magyar Várostörténeti Évkönyv 10-11. (Budapest, 2017)
Városok és természeti erőforrások. Válogatás az V. Magyar Várostörténeti Konferencián (Budapest Főváros Levéltára, 2015. november 18-19.) elhangzott előadásokból - Bodovics Éva Judit: Építő áradat. Városfejlődés az árvíz segítségével Eger és Miskolc példáján keresztül
Bodovics Éva Judit: Építő áradat 75 lőtermesztés meghatározó volta miatt nagy arányban képviseltették magukat a mezőgazdasági munkások (földművesek, kapások, napszámosok), akik elsősorban Eger külvárosaiban, az úgynevezett hóstyákon (Hochstadt) telepedtek le. Közülük sokan rendelkeztek saját földbirtokkal, szőlővel, de többen vállaltak a városi polgárság és az egyházak földjein is munkát. A környező dombokon termesztett szőlőből készült jó minőségű bor eladását minden bizonnyal helyi kereskedők bonyolították, akiknek helyzetét jelentősen rontotta, hogy Egert elkerülték a legfontosabb kereskedelmi útvonalak, s a vasúti összekötetés is csak 1872-ben jött létre a Füzesabony-Eger szárnyvonal átadásával. A gazdaság fő áramából való kirekesztettség a város lakosságának alakulásában mutatkozott meg.12 Demeter Gábor Eger dualizmuskori népességnövekedését vizsgálva arra a megállapításra jutott, hogy a városban rendkívül alacsony, bár növekvő tendenciájú volt a természetes szaporulat, s egyedül a bevándorlás révén sikerült elérni a városnövekedés országos átlagos szintjét. Kutatásunk szempontjából érdekes, hogy az általa vizsgált bevándorlók között egyetlenegy kereskedő sem volt, amit Demeter Gábor a „helyi piac” telítettségével, vagyis azzal indokolt, hogy „nagy fejlődési lehetőségre kilátás nem volt, s a helyi dinasztiák uralták a pozíciókat.”13 Ezzel szemben Miskolc népessége dinamikusan növekedett,14 amiben nagy szerepet játszott, hogy a város az észak (Kassa), kelet (Nyíregyháza) és nyugat (Budapest) felé tartó kereskedelmi útvonalak csomópontjában feküdt. Helyzetét még inkább javította a Pest-Budával 1870-ben létrejött közvetlen vasúti összeköttetés. Következésképpen a városban jelentős volt a kereskedők és a kereskedelemmel kapcsolatos foglalkozást űzők (alkuszok, fővárosok) aránya. A szőlőtermesztés fontos szerepet töltött be a miskolciak életében is, bár az ágazat ekkorra már hanyatlófélben volt. A gazdasági viszonyokat és a foglalkozást illetően közös pont, hogy az ipar mind Egerben, mind pedig Miskolcon kisipari viszonyok között működött, a nagyipar - néhány gyárat leszámítva - nem nyert igazán teret. A földműveléssel foglalkozó, paraszti életmódot folytató lakosság alacsony aránya megfigyelhető Miskolc városszerkezetén is. Az 1880. évi népszámlálásban gazdaként vagy kertészként feltűntetett lakosok a város szélén, a mezőgaz12 1785-ben 16889, 1869-ben 19150, 1880-ban pedig 20669 fő, vagyis közel száz év alatt kicsivel több, mint 4000-rel növekedett csupán a lakosság száma. Nemes 1998. 132. p; Nagy 1978. 289. p; MNLHML V.71.3 4710/881. 13 Demeter 2009.48-59. p. A bevándorlók Eger lakosságának 15-20%-át tették ki, többségük iparos és cseléd volt. 14 Miskolc lakossága 1857-ben 17713, 1869-ben 21535, 1880-ban 24319, 1890-ben 30408, 1900-ban pedig 43906 fo volt. Faragó 2003. 605. p.
