Urbs - Magyar Várostörténeti Évkönyv 10-11. (Budapest, 2017)
Városok és természeti erőforrások. Válogatás az V. Magyar Várostörténeti Konferencián (Budapest Főváros Levéltára, 2015. november 18-19.) elhangzott előadásokból - Balogh Róbert: Város, fa és modemitás Debrecenben 1880-1920
Balogh Róbert: Város, fa és modemitás Debrecenben 1880-1920 49 új vasútvonalat építtet, azonban a két évtizeddel korábbitól eltérő modellben: a pályázatra beérkező ajánlatok egyikét sem fogadta el, hanem saját maga építtette meg a fancsikai-bánki vonalat, amelyen 1904-ben indult meg a forgalom. A debreceni erdei vasút építésének történetét rekonstruáló munkákból és az 1920-as ideiglenes üzemtervből tudható, hogy az új szakaszok az 1882-ben megépült vonal felszedésével és áthelyezésével valósultak meg. Sobó Jenő Erdészeti építéstan című munkájából kitűnik, hogy a 19. század végén épült erdei iparvasutakat gyakran úgy építették, hogy a síneket az üzemterveknél bevett térszakaszolásos rendszer kívánalmainak megfelelően át lehessen helyezni. így a korabeli erdőmémökök kevés földmunkát igénylő, könnyű szerkezetű erdei vasutakat, valamint a mozdonnyal üzemelő pályákhoz lóvasúttal történő vontatásra alkalmas szárnyvonalakat terveztek.62 Az újabb építkezés ellenére a failletmény kérdése 1902 után váratlanul eltűnt a városi közgyűlési jegyzőkönyvekből. Egy 1906-os jegyzőkönyv viszont beszámol arról, hogy a törvényhatósági bizottság közgyűlése „elhatározza, hogy a város lakosságának méltányos árban tűzifával való ellátása céljából és a tűzifa árának mesterséges úton való felhajtásának megakadályozása szempontjából, évenként, mindaddig, míg a szükséglet a város erdőségeiből fedezhetni leend [...] 10 000 méteröl jóminőségü tűzifa a házipénztár terhére beszereztessék [...] felhatalmazza és utasítja a városi tanácsot, hogy további rendelkezésig évente 10 000 méteröl tölgy vagy cserfát vásároljon be, lehetőleg akként, hogy annak bevásárlási és szállítási költsége ölenként a 22 koronát meg nem haladják.”63 A bejegyzés rögzítette azt is, hogy jelentős áremelkedés történt. A failletmény 1902. évi szabályozásakor az illetmény díját a közgyűlés 10 koronában határozta meg ölenként, az áremelkedés tehát mintegy 100%-os volt néhány év leforgása alatt. Az 1882-ben lefektetett vasútvonal két évtizeddel későbbi áthelyezése, illetve átépítése ellenére a failletmény rendszere az új évszázad beköszöntővel egyre kevésbé volt alkalmas a városi lakosság tűzifaigényének kielégítésére. Ez magyarázatot ad arra, hogy miért olyan ritkák a fára vonatkozó újsághirdetések ezekben az években. A kevesek egyike a Debreczeni Független Újság 1905. február 12-i számában kapott helyet: „Vigyázat a tűzifa vételénél. Van szerencsénk a n. é. közönség szíves tudomására hozni, hogy talán egyedül vagyunk azon kellemes helyzetben, hogy kitűnően száraz, elsőrangú nem nyirkos tűzifát bocsáthatunk a szokott mérsékelt ár mellett rendelkezésre [...] Pontosan halmozott ölért jótállást vállalunk. Megrendelések eszközölhetők: Raktárunkban a Postakert 6. sz. A pályaudvari újrakodónál levő raktárunkban. 62 Sobó 1898-99; MNL HBML VI.226 3. k; Linzbauer 1989. 453-474. p, Szemerey 2014. 63 MNL HBML IV.B. 1403.a 106.341/4352.
