Urbs - Magyar Várostörténeti Évkönyv 10-11. (Budapest, 2017)
Városok és természeti erőforrások. Válogatás az V. Magyar Várostörténeti Konferencián (Budapest Főváros Levéltára, 2015. november 18-19.) elhangzott előadásokból - Balogh Róbert: Város, fa és modemitás Debrecenben 1880-1920
50 Városok és természeti erőforrások Kitűnő kiszolgálást biztosít Kellner Dávid és Tsa.” A különböző fafajták és árak kérdése ebben a hirdetésben nem kerül elő, sokkal inkább a használhatóságon, a fa szárazságán van a hangsúly. A debreceniek számára az 1900-as évek második felében tél vége felé a tűzifa beszerzése nehézségekbe ütközhetett, azonban ezek még messze voltak a háborús évek, illetve az 1919-1921 közötti időszak válságától, amelyre majd a harmadik alfejezetben térek vissza. Az üzemtervek készítése, valamint az ipari és helyi érdekű vasútvonalak építése fölött gyakorolt állami felügyelet a 19. század végére a kormányzás részeivé váltak. A térképek és táblázatok azt sugallták, hogy a kivetített célok megvalósíthatósága véges számú tényezőre és körülményre, például a fák sat- nyaságára adott adekvát válasz függvénye. A mérnöki absztrakciókban állományok és üzemosztályok tűntek fel, amelyekhez értékeket, fajtákat és vágási időpontokat rendeltek. Sűrűbbek lettek az erdőt körülvevő és átszövő hálózatok, s ez intenzívebbé tette a táj és a város közötti kapcsolatot és kölcsönhatást. A debreceni erdei vasút a 19. század utolsó negyedében, illetve a századfordulón olyan eszköz volt, amelynek építését az állami szabályozás terjeszkedése és a helyben érzékelt szükségletek egyaránt ösztönözték. Az üzemterv és a vasútvonalak a kiszámíthatóság jegyében születtek, azonban nem eredményeztek ellátási biztonságot. Amint láttuk és még látni fogjuk, a tűzifaellátás folyamatos városi igazgatási és költségvetési beavatkozást igényelt a 20. század első két évtizedében. Az üzemtervek és az erdeivasút-hálózat fontos lépés volt az országos gazdaság egészének táblázatokba és térképre vetítése, vagyis reprezentálhatósága felé vezető úton. Ez utóbbinak azonban a helyi viszonyok korlátot is szabtak. Nemzetgazdaság és korlátái: kataszter, kaszálók és erdősítés Imreh István a centrumtól távol eső területek modernizációjára vonatkozó tanulmányai egyrészt azt állítják, hogy a nemzet- és államépítő modernizációval járó tagosítás nyomán a karakteres és hagyományos gazdálkodás alapján működő települések ostromlott várakká váltak. Másrészt, Imre arra is felhívja a figyelmet, hogy a modernizáció nem gyors átvételt, hanem a formák fokozatos elhalását és ezzel hosszú továbbélését jelenti.64 Debrecen nem sorolható a székely falvak sorába, a fenti definícióba mégis illeszkedik. Az üzemtervek azt a követelményt támasztották az erdőtörvény hatálya alá tartozó erdőbirtokosokkal szemben, hogy az erdők értékét s jövedelmét tartósan növeljék. Az erdők 64 Imreh 1999.
