Urbs - Magyar Várostörténeti Évkönyv 10-11. (Budapest, 2017)
Recenziók - Jakab Réka: Bérlőből polgár — Pápa város zsidó közösségének társadalom- és gazdaságtörténete, 1748-1848 Ismerteti: Buchmüller Péter
Jakab Réka: Bérlőből polgár - Pápa város zsidó közösségének... 439 rült, azaz erős piaci centrumként funkcionált a korszakban.3 Az 1750—1850 közötti száz évet a nemzetközi várostörténeti szakirodalom is elsősorban a vidéki kisvárosok gyors növekedésének és fejlődésének időszakaként tartja számon. A korábban kevésbé jelentős mezővárosok nemcsak Nyugat-, de Kelet-Európábán, így Magyarországon is ekkor kezdtek rohamos tempóban modernizálódni.4 A 18. század első felétől fejlődésnek induló városok közé tartozott Pápa is, főként a földesúri uradalmak modernizálásának köszönhetően. Jakab Réka munkájában ennek a fejlődésnek az állomásait, illetve tendenciáit követhetjük nyomon elsősorban az itt élő zsidó közösség vizsgálatán keresztül. Adódik a kérdés, miben rejlik a pápai zsidó közösség különlegessége. A vizsgált korszak nagy részében a dunántúli települések között itt volt a legmagasabb a zsidó lakosok száma, 1848-ra a jelenlévő lakosok száma már csaknem elérte a 3000 főt. (17. p.) A régió hasonló mezővárosaival összehasonlítva ez kirívóan magas szám, amelynek hátterében valamilyen egyedi körülménynek kellett húzódnia. Amint Jakab Réka kiemeli: habár igen fontosak voltak a gazdasági körülmények, az uradalom modernizálása, amelynek jelentős felszívó hatása volt a mobilis tőkével rendelkező zsidó kereskedőkre nézve, ez önmagában nem lehetett elegendő, hiszen ugyanez a vonzerő más uradalmak és városok esetében is fennállt (elsősorban mezővárosokra kell gondolni, a szabad királyi városok közül természetesen csak arra a néhányra, ahonnan nem voltak kitiltva a zsidók). Az uradalom és Pápa az Esterházy-családnak volt birtokában, akiknek nem jelentett újdonságot a zsidó családok érkezése. Felismerték, hogy mindkét fél számára előnyös a kapcsolat kialakítása, és a nyugati országhatáron fekvő birtokaikon (az úgy nevezett Hétközségben)5 már korábban letelepedési engedélyt adtak az elsősorban a 17. század végén, Bécsből való kiűzésük után beköltözőknek, akik később önálló községeket alkothattak ezeken a településeken. Az elemzés során megismerhetjük ennek folyamatát, valamint az országos tendenciákkal párhuzamosan Pápa város egyedi helyzetét. A pápai zsidó község iratai a korszak legtöbb községéhez hasonlóan elvesztek, így a könyv fő forrásai az Esterházy-család uradalmi levéltárának iratai, a helytartótanács összeírásai, Pápa város önkormányzatának jegyzőkönyvei, valamint a vármegyei iratok, különös tekintettel az 1848-as zsidóösszeírásra. Feldolgozza például Krausz Lipót 1804-es hagyatéki leltárát; az ilyenfajta dokumentumok remek forrásai lehetnek a mentalitás és a hétköznapi élet bemutatásának. A bevezető után a szerző először a városra jellemző jogi viszonyokat mutatja be. Ennek során megismerhetjük a konfliktusokat a városi lakosság és annak vezető rétege között, a város vitáit a földesúrral, valamint a kompromisszumok kialakulásának kö3 Bácskai Vera: Towns and Urban Society in Early Nineteenth Century Hungary. Budapest, 1989. Akadémiai Kiadó. 14. p. 4 Lásd Jan de Vries: European Urbanization 1500-1800. London, 1984. Methuen & Co. 258- 259. p. vagy Clark, Peter: European Cities and Towns 400-2000. Oxford, 2009. Oxford University Press. 127. p. 5 A Hétközség (Sieben-Gemeinden, vagy Schewa Kehilot) települései: Nagymarton, Kismarton, Németkeresztúr, Lakompak, Boldogasszony, Köpcsény, Kábold.
