Urbs - Magyar Várostörténeti Évkönyv 10-11. (Budapest, 2017)
Városok és természeti erőforrások. Válogatás az V. Magyar Várostörténeti Konferencián (Budapest Főváros Levéltára, 2015. november 18-19.) elhangzott előadásokból - Balogh Róbert: Város, fa és modemitás Debrecenben 1880-1920
Balogh Róbert: Város, fa és modemitás Debrecenben 1880-1920 41 szerkesztője fogalmazott 1911-ben egy vita kapcsán: „T.i. legelőerdő alatt oly erdőterületeket értettünk eddig, amelyeken a viszonyok kényszere alatt az erdő- gazdasági hasznosítás a gazdasági viszonyok fejlődéséig háttérbe, a legelőként való haszonvétel pedig előtérbe lép. Viszont fáslegelő alatt már eredetileg legelőnek alkalmas és csak a kívánatos csekély beámyalás vagy az itt-ott szükséges talajkötés stb. miatt fásított területet értettünk.”35 A kompromisszumos fogalom az OEE és az erdőigazgatási szervezet egyes szintjei, valamint a községek és más érdekképviseletek, elsősorban a vármegyei gazdasági egyesületek között az erdőként nyilvántartott területek tilalmazásáról, vagyis a legeltetési tilalom időtartamáról és helyszíneiről folytatott viták nyomán alakult ki.36 Mint látni fogjuk, a legeltetés és az erdőgazdálkodás konfliktusa Debrecenben is megjelent, s a város esetében is a helyi Gazdasági Egyesület volt a vita egyik szereplője. Az OEE, illetve Bedő Albert programja kiterjedt a fakereskedelemre is. Az egyesület az 1870-es évek elejétől igyekezett elérni, hogy az egyes fontos fapiacok árai országosan ismertté váljanak. Bedő 1871 -ben nyílt levélben fordult az erdőbirtokosokhoz, kérve őket, hogy rendszeresen jelentsék az egyesületnek az árakat. Érvelése szerint: „Ki csak azon helyi faárakat ismeri, melyek saját tűzhelye körül állanak, soha sem lesz képes fáját oly áron eladni, milyent számára azon fapiaczok ára adna, melyek pontjáig az eladandó fatömeg az elszállítás árát elviselheti.”37 Az árlisták mind az árufajták (választékok), mind pedig az árak tekintetében számos különbséget mutatnak. Szegeden lényegesen olcsóbb volt a bükk hasábfa, mint Budapesten, ugyanakkor Máramarosszigeten ugyanennek az árunak a tőára s nem a piaci ára számított. Budapesten a standard vörösfenyő és a lucfenyő deszka 4, illetve 12 méter hosszú, s darabra árulják, Máramarosszigeten köbméterben mérik. Máramarossziget ekkor az egész ország és ezen belül Debrecen faellátásában is kulcsszerepet játszott, míg Budapest a legnagyobb igényű, éppen ezért legdrágább piac volt. Szeged az Alföldön a folyóknak köszönhetően, a nagyobb távolság ellenére Debrecennél fontosabb szerepben volt. Az Erdészeti Lapokban közölt árlisták ugyanakkor nem voltak konzisztensek. Esetenként kulcsfontosságú városok, mint például Szolnok vagy Komárom, hiányoztak a leírásból. A faárakkal kapcsolatos információ-áramlás s így az országos fapiac létrehozása érdekében tett erősfeszítések ellenére a helyi körülmények és földrajzi viszonyok a 19. század végén sokat számítottak a fapiacon. 35 Erdészeti Lapok, 1911.526. p. 36 Lásd például a Sáros vármegyei gazdasági egylettel folytatott vitát 1902-ből. Erdészeti Lapok, 1902. 73-88. p. 37 Erdészeti Lapok, 1871. 317. p.
