Urbs - Magyar Várostörténeti Évkönyv 10-11. (Budapest, 2017)
Városok és természeti erőforrások. Válogatás az V. Magyar Várostörténeti Konferencián (Budapest Főváros Levéltára, 2015. november 18-19.) elhangzott előadásokból - Balogh Róbert: Város, fa és modemitás Debrecenben 1880-1920
42 Városok és természeti erőforrások Benedict Anderson hivatali nacionalizmusra vonatkozó modelljében a dualista Magyarország hivatalnokai soviniszta, színpadias szereplők.38 Az erdészeti igazgatás és ennek Bedő, egy erdélyi nemes által képviselt programja arra figyelmeztet, hogy Anderson modellje ráérez nyelv kérdésének fonzosságára, de alulbecsüli a professzionalizáció szerepét. Az erdészek szakmai közössége azért vált jelentős politikai tényezővé, mert azáltal, hogy megteremtette az erdészeti szaknyelvet és az ennek átadására alkalmas intézményeket, részt vett a táj nemzetiesítésében és a nemzetgazdaság kialakításában. Másként fogalmazva, hozzájárult a kor legfontosabb politikai projektjeihez: a nemzetépítéshez és az államépítéshez. Az erdészek egyesületének politikai jelentőségét jelezte s egyben fokozta is, hogy befolyásos személyiségek irányították. Gróf Tisza Lajos támogatta a Bedő Albert nevével fémjelzett programot, s élére állt az erdők állami kezelésbe vételével kapcsolatos törekvéseknek, amelyek a századfordulón újabb törvényi szabályozásban (1898. évi XIX. te.) és az erdészeti igazgatás bővülésében értek célt.39 Bedő és gróf Tisza Lajos teljes mértékben egyetértettek volna Gellner tézisével, miszerint a nacionalizmusra a kor követelményeinek megfelelő szintű gazdasági működés érdekében volt szükség. A 19. század végi erdészet a híd szerepét kívánta betölteni a nemzetépítő eszme és a periferikus területek fejlesztésének igénye között. Modern Debrecen? Az erdei táj mint államigazgatási terület és árucikk Mennyiben valósultak meg, és hogyan hatottak kultúra és erdei táj kapcsolatára az erdőgazdálkodással kapcsolatos új állami szabályozás és elképzelések? Ahhoz, hogy ezt megválaszoljam, a városi faszükséglet, a tudományos erdőgazdálkodás és a vasút közötti kölcsönhatást vizsgálom meg közelebbről. Penyigey Dénes szerint a város sok évszázados stratégiája volt, hogy az Alföldön különösen értékesnek számító fához kizárólag a városi polgárok s ők is csupán saját házi szükségleteik mértékéig juthattak hozzá. A városi polgárok számára járó illetmény legjelentősebb újraszabályozására 1774-ben került sor, ekkortól létezett a kompetencia rendszere abban a formában, ahogy az a 20. század elejéig ismert volt. Az adót fizető polgárok ekkortól nem magunknak vágatták a fát, hanem központi, ölmértéket alapul vevő elosztás érvényesült, amelynek költségeiért úgynevezett váltságot is fizettek.40 1850-től nem az adó38 Anderson 2006. 90-98. p. 39 Az OEE jelentőségére lásd még Király 1966, Balogh 2016, OEE 2016. 40 Penyigey 1980. 251-261. p.
