Urbs - Magyar Várostörténeti Évkönyv 10-11. (Budapest, 2017)
Műhely - Sipos András: „Viktoriánus feudalizmus” és modem nagyvárosi fejlődés
390 Műhely becsülték a polgári és egyházi társadalomreformerektől nyert ösztönzést és támogatást, a munkásöntudat mellett a polgárinak számító értékek és fontosak voltak számukra. Már a korai stockbridge-i építkezés során igyekeztek kialakítani a munkáslakás új - a polgári lakáseszményt a képzett munkások számára megfizethető formában imitáló, a hagyományos bérházzal szakító - formáját. A kétszintes sorházak mindkét szintjét külön lakás foglalta el, de a lépcsőház kiküszöbölésével önálló bejárattal rendelkeztek, a felső szintet külső lépcsőn lehetett megközelíteni. Minden lakáshoz kiskert tartozott, kerülték az angol munkássorházakra jellemző back-to-back formát, ami átszellőztethetetlenné tette az otthonokat. A szerény lakásméret adta lehetőségek mellett igyekeztek a belső elrendezést is differenciált térhasználathoz igazítani, egyforma szobák helyett „szalont” és hálószobát terveztek, az étkezés helyszínének pedig a szobányi méretű konyhát szánták. A lakások belső vécével és folyóvízzel is el voltak látva. Rodger részletekbe menően követi a vállalat további útját, bemutatja, hogy a piaci környezetben való talpon maradás során az eredeti szövetkezeti alapelvek fenntartásáért folyó küzdelem felemás eredménnyel járt. A működés során szükségszerűen mindinkább teret nyert a kapitalista üzleti logika, a tulajdonosi és befektetői gondolkodás, amely állandó konfliktusban állt az eredendő célkitűzésekkel. Ezzel együtt az ECBC maradandó történelmi teljesítményének tekinti a szerző, hogy viszonylag széles kör számára elérhető lakhatási alternatívát teremtett a bérházi tömeglakással szemben, annál is inkább, mert miután az általuk kialakított házformák üzletileg is életképesnek bizonyultak, a magánszektorban is akadtak követői. Hasonlóan fontos, hogy az ECBC - mint a Rodger-család példája mutatja - intézményként is hosszú távon alakította a benne résztvevők mentalitását. A közélet, a gazdálkodás, a felelős döntéshozatal iskolája volt számukra, s ennek működését a vállalatba és egymásba vetett bizalom támasztotta alá - a frait jelentéstartalma tehát erről az oldalról is gazdagodik. Az ECBC ezáltal nemcsak a lakáspiacnak, a város fizikai átalakulásának, hanem az alsó rétegek társadalmi integrációjának is fontos szereplője volt, ami a szerző feltételezése szerint nem volt hatás nélkül a város I. világháború utáni társadalmi-politikai légkörére sem. A könyv utolsó nagy fejezete a „köz” fogalma alá vonható tényezőkkel foglalkozik: az állami és helyi közpolitika, a hatósági kezdeményezésű város- rendezési akciók, a helyi közvélemény szerepének tárgyalását összekapcsolja azzal a kérdéssel, hogyan vált a városi köztér, az épített környezet társadalmi és hatalmi viszonyok kifejezőjévé, egyben alakítójává. 1850-1914 között mintegy ezer középítkezést számolt össze a városban (beleértve a kormányzati, városi, egyházi és közcélú egyesületi épületeket), amelyek már mennyiségüknél
