Urbs - Magyar Várostörténeti Évkönyv 10-11. (Budapest, 2017)
Műhely - Sipos András: „Viktoriánus feudalizmus” és modem nagyvárosi fejlődés
Sipos András: „Viktoriánus feudalizmus” és modem nagyvárosi fejlődés 391 fogva is meghatározó befolyással voltak a városszövetre és városképre, de a tömeges piaci lakóházépítés termékeinek építészeti szimbolikája is fontos volt a társadalmi és lakóhelyi identitás formálódásában. Rodger a brit nemzetépítés, a skót identitás és a helyi autonómia bonyolult viszonyát, ennek városépítészeti kifejeződését éppúgy alaposan körüljárja, ahogy részletesen bemutatja és értelmezi a lakóházak köbe vésett heraldikai díszítéseit, de nem feledkezik meg a munkás bérházak iparszerü sorozatgyártásban alkalmazott szerény díszítőelemeinek városalakító jelentőségéről sem. Mindezek mellett Rodger valóban magisztrális munkájának leginkább ehhez a részéhez tapadhat némi hiányérzet. A szempontok és az argumentáció gazdagsága itt is imponáló, de a várospolitikai összefüggések, a hatósági szabályozás, a városrendezési, építészeti és lakásügyi diskurzus szerepének hasonlóan teljes értékű kifejtése, mint amit például Steel karrierjére vonatkozóan megvalósított, alighanem önálló monográfiát kívánt volna. Számos tézise ösztönözhet további kutatásokat. A Steel bérlőinek tömegesen rendelkezésre álló lakbéradatain végzett számítások alapján például arra a következtetésre jut, hogy a cserearányok a világháború előtti fél évszázadban a bérlők javára tolódtak el, így a piaci fejlemények nagyobb mértékben járultak hozzá a lakásviszonyok általános javulásához, mint a hatósági beavatkozás bármely formája. Összességében Rodgemek sikerült megvalósítania a várostörténész talán legnehezebb feladatát: a terjedelmes monográfia minden sorában, a rendkívül kiterjedt kutatási eredmények aprólékos bemutatása során mindvégig tág érvényű analitikus kérdésfeltevések irányítják gondolatmenetét, ugyanakkor egy percre sem érezzük elsikkadni a vizsgált hely és azon belül az egyes városrészek, lakónegyedek egyedi jellegzetességeit, az épített környezet és a társadalmi közeg ilyen módon csakis ott megvalósult kapcsolatát. A munka gondolati és módszertani tekintetben szinte kimeríthetetlen forrás mindazok számára, akik a 19. század és a 20. század elejének (brit, európai és észak-amerikai) városai iránt érdeklődnek, ugyanakkor teljes értékű helytörténetként is olvasható, amelyből a kifejezetten a hely múltjára kíváncsiak szinte utcáról utcára követhetik egyes városrészek kiépülését. Úgy is mondhatnánk, Rodger visszahelyezi jogaiba a várostörténetben a lokális egyediségek aprólékos, a mozaikokat türelmesen összerakó és a hely totalitását ezekből felépítő vizsgálatát. Ebből megrajzolni egy Edinburgh-méretű nagyváros másfél évszázados átalakulásának átfogó képét rendkívüli teljesítmény. Nem értekezik léptékváltásról, de következetesen megteremti a kapcsolatot a társadalomtudományos módszerekkel kimutatott makroszintű tendenciák és az egyéni döntések között; nem értekezik térbeli fordulatról sem, de magától értetődőnek tekinti, hogy a tér mindig jelentésekkel teli, társadalmi hatalmi viszonyok terméke, kifejezője és egyben
