Urbs - Magyar Várostörténeti Évkönyv 10-11. (Budapest, 2017)
Műhely - Sipos András: „Viktoriánus feudalizmus” és modem nagyvárosi fejlődés
388 Műhely alátámasztása mellett az egyes utcák, sőt házak, telkek, utcasarkok szintjén is az egykori lakáskeresők nézőpontjába helyezkedve mérlegeli, mit találhattak benne vonzónak, társadalmi státusukat alátámasztó, stabilizáló vagy éppen megemelő jellegzetességnek. Gondolatban csatlakozhatunk például William Kinsey-hez, a Steel által létrehozott Comely Bank negyed középpontjában fekvő Dean Bowling Club elnökéhez, amint egy kellemes estén a pálya bezárása után felsétált a meredek Comely Bank Avenue tetejéhez közeli lakásához, és vele együtt átélhetjük, hogy e pár perces séta során egyre feljebb emelkedve hogyan érzékelhette a társadalmi miliő változását. Vagy elgondolkozhatunk azon, hogy egy bizonyos Mrs. Mary Alexander miért költözködött 10 éven belül többször is ugyanazon negyeden belül. Hasonló érzékenységgel rekonstruálja a szerző Steelnek és az ingatlan biznisz más szereplőinek értékvilágát, döntéseik mozgatórugóit. A Steel-ingatlanok bérlőkörének és lakásvásárlóinak vizsgálata eredményeképpen Rodger megállapítja, hogy a skót városforma sokkal inkább kedvezett a különböző társadalmi rétegek lakóterületi keveredésének, mint a sokszor szélsőséges szegregációt eredményező angol, ami további kérdéseket vet fel a társadalmi konfliktusok jellegével és a város politikai kultúrájával kapcsolatban. (E tekintetben egyébként a sokoldalú központi funkciókkal és széles középosztállyal rendelkező Edinburgh és a sokkal inkább nagyipari arculatú Glasgow között is nem jelentéktelen különbségek voltak.) Rodger szerint a bérházakban egy fedél alatti együttélés, a köz és a magán tere közötti kevésbé éles határvonalak tömeges tapasztalata önmagában is jobban kedvezett a közérdek iránti érzéknek, mint az Angliában közmondásosan uralkodónak tekintett „az én házam az én váram” mentalitás. A 19. század második felének Európájában a városnövekedés és a városok átalakulását nagyban meghatározó spekulációs bérházépítés olyan jogi, politikai és szellemi környezetben ment végbe, amelyben a tulajdon szabadsága, a vele való szabad rendelkezés és a szabad verseny mindenekfelett védendő kiemelt értéknek minősült. így a magántulajdonú telkek beépítési és hasznosítási módjának minden olyan korlátozása, ami túlment a közérdekű rendészeti - pl. biztonsági, közegészségügyi, forgalomáramlási - szempontokkal igazolható mértéken, hosszú ideig komoly ellenállásba ütközött. Rodger kimutatja, hogy a „viktoriánus feudalizmus” sajátos viszonyai között a feljebbvalói hatalom sok tekintetben szinte kitöltötte a hatósági építési és városrendezési szabályozás kezdetleges és szűk hatókörű volta miatt keletkező űrt. Az örökjáradéki szerződések ugyanis — a terület leértékelődéstől való védelme érdekében - sokszor egészen aprólékos előírásokat tartalmaztak, amelyek minden, a járadék-láncban alattuk álló vazallust köteleztek, és hosszú távra biztosították a nagyobb birtoktestek parcellázásával létrejött városrészekben az építkezés ott elvárt mi
