Urbs - Magyar Várostörténeti Évkönyv 10-11. (Budapest, 2017)
Műhely - Sipos András: „Viktoriánus feudalizmus” és modem nagyvárosi fejlődés
Sipos András: „Viktoriánus feudalizmus” és modern nagyvárosi fejlődés 383 voltak annak a társadalmi hálónak, amely a piaci erők diktálta gyors átalakulás közepette irányt adott a városfejlődésnek, meghatározta azt a miliőt, amelyben a jövőt formáló döntések születtek. A früstök rendeltetését gyakran több generációra, a Heriot s Hospital-hoz hasonló közhasznúakét akár évszázadokra előre tekintve határozták meg, a vagyonkezelőknek ilyen időtávra kellett gondoskodniuk a célra rendelt vagyon biztos jövedelmezőségéről. A früstök létében és működésében így szükségszerűen meghatározó szerepet játszott - a szó elsődleges szótári jelentésének értelmében vett - bizalom: a jogrendben, az intézményekben, a korrekt üzleti magatartásban, az ezt alátámasztó értékrendben, a társadalom alapvető stabilitásában a viharos átalakulás és az ezt kísérő, sokszor rémisztő konfliktusok közepette. Rodger egyetért Fukuyamával10 abban, hogy az intézményekbe vetett bizalom magas szintje a nyugati típusú kapitalista piacgazdaság kifejlődésének lényegi feltétele. Koncepciójában a früstök különösen jó lehetőséget kínálnak arra, hogy a piac szereplőit a maguk komplex társadalmi és intézményi beágyazottságában vizsgálja. A früstök mellett kiemelkedő szerepet játszott a Skót Egyház (Church of Scotland), amely saját tevékenységének anyagi alapját jelentős részben szintén ingatlanbefektetésekkel teremtette meg. Örökjáradékból származó jövedelme 1880-ban elérte a Heriot’s-énak 80-90%-át, bár ez az arány 1914-ig 75%-ra csökkent. Lényeges különbség volt a Heriot i-hoz képest, hogy míg az olyan földeket adott örökjáradékba, amelyek eleve a sajátjai voltak, a kevés birtokkal rendelkező egyház a feu-farming üzletbe kapcsolódott be, és a fejlesztések során létesített járadékjogosultságokat vásárolt fel, miáltal az értékesítő vállalkozók készpénzhez jutottak, amivel rendezhették a projektek során keletkezett adósságaikat, vagy újabb ügyletekbe forgathatták azt. Rodger számításai szerint a Skót Egyház 1854-1914 között hatalmas összeget, közel 1,2 millió fontot fektetett az edinburgh-i ingatlanszektorba. Ebben nincsenek benne az egyes egyházközségek által közvetlenül eszközölt befektetések, amelyek révén akár kisebb „vidéki” egyházközségek is részesedhettek a nagyvárosi ingatlanpiac hasznából. A Skót Egyház által az ingatlan-bizniszbe forgatott pénzek forrásai részben olyan adományozóktól származtak, akik maguk is innen húztak jövedelmet, azaz a tőke körforgásának olyan mechanizmusai alakultak ki, amelyek révén az ingatlanpiac részben önmagát finanszírozta. A tőkeellátás további fontos csatornája volt a ház- és lakásvásárlók részére nyújtott hitel, ami biztosította, hogy fejlesztési projektek révén keletkező lakások kellő időben és kellő összegért gazdára találjanak. Rodger rekonstru10 Fukuyama, Francis: Bizalom. A társadalmi erények és a jólét megteremtése. Európa Könyvkiadó, Budapest, 2007.
