Urbs - Magyar Várostörténeti Évkönyv 10-11. (Budapest, 2017)
Műhely - Sipos András: „Viktoriánus feudalizmus” és modem nagyvárosi fejlődés
384 Műhely álta a kor legnagyobb építési vállalkozója, James Steel házeladásait elősegítő jelzáloghitelek forrásait, és az eredmény újabb oldalról bizonyítja a früstök jelentőségét: a hitelek közel felét ők nyújtották (48,6%), további 35,3%-a magánszemélyektől, 11,8%-a építési társulatoktól, 4,2%-a egyéb intézményektől származott. Az elmondottakból következően a Magyarországon különösen a század végétől olyannyira meghatározó banki jelzáloghitelezés elhanyagolható szerepet játszott az edinburgh-i lakásépítések finanszírozásában. A tőkekínálat és a kereslet „összehozása” természetesen ilyen körülmények között is professzionális szereplőket igényelt, és ezt a szerepet hosszú ideig leginkább az ügyvédi irodák látták el, amelyeknek kulcsszerepét eleve biztosította, hogy az örökjáradéki szerződések elkészítése nagyon körültekintő jogi munkát igényelt. Mivel ugyanők intézték a früstök ügyeit, valamint a hagyatékokat és a házassági szerződéseket, a tőkepiac keresleti és kínálati oldalát egyaránt jól ismerték. A század utolsó harmadában a személyes kapcsolatokhoz kötött tőkeközvetítési formák még ilyen viszonyok között is egyre kevésbé bizonyultak kielégítőnek, és szerepüket fokozatosan új típusú intézményes formák vették át. Ezek egyike a building association, ami lényegében saját lakásuk építését finanszírozni kívánó kisemberek megtakarításait gyűjtötte össze. A building society a kisbefektetők pénzét részben jelzáloghitelezés, részben saját tőkéből történő építkezés révén forgatta be az ingatlanüzletbe. Az örökjáradék-rendszer különleges terméke a heritable security company, ezek járadék-jogosultságok megvásárlásába fektették a pénzt, és az ebből származó nyereség szolgált a befektetők j avára. Rodger végkövetkeztetései a „viktoriánus feudalizmus” társadalmi hatásának eddig kevés figyelemre méltatott oldalát világítják meg. Rámutat arra, hogy a liberális kapitalizmus eszményeinek megfelelő, szabad földtulajdonon alapuló rendszerekben, a teljes piaci és szerződési szabadság viszonyai között a városi telektulajdon tekintetében is erős volt a koncentráció és monopolizálódás tendenciája, amelynek következtében a városnövekedés hasznát aránytalanul tetemes részben nagy földtulajdonosok és háziurak szűk kasztja fölözhette le. Az örökjáradék-rendszer a maga szélesen kitérjeszkedő feljebbvaló-vazallus hierarchiájával az ingatlanok értékemelkedésének hasznát mintegy szétterítette a különböző szintű polgári egzisztenciák társadalmában, lehetőséget biztosított kis tőkével rendelkezők számára is a nagy volumenű ingatlanfejlesztésbe, bérházépítésbe való biztonságos befektetésre. A trustok és az egyház révén a szektorban keletkező haszon nem jelentéktelen része közhasznú - oktatási, szociális, vallási - célok fedezését szolgálta. Kétségtelen ugyanakkor - és ebben Rodger csatlakozik az eddigi szakirodalom megállapításaihoz -, hogy mindennek árát a vagyontalanok, a megtakarításra, befektetésre nem képes lakásbér-
