Urbs - Magyar Várostörténeti Évkönyv 10-11. (Budapest, 2017)
Műhely - Sipos András: „Viktoriánus feudalizmus” és modem nagyvárosi fejlődés
382 Műhely Az első nagyszabású trust-típusú közcélú intézményt Edinburgh-ban az 1624-ben elhunyt George Heriot hozta létre, aki I. (Skóciában VI.) Jakab költekezésre igencsak hajlamos nejének udvari ékszerészeként szerzett hatalmas vagyonát, gyermeke nem lévén, árvaház és nevelőintézet céljára hagyta. Halálát követően vagyonkezelői számára elkezdődött a „földszerzés Odüsszeiája”, amelynek eredményeként a 18. század elejére a Heriot’s Hospital kezén lévő területek szinte körülvették a szűkössé vált Óvárost. A földeket kezdetben mezőgazdasági bérletek formájában hasznosították, de a 18. század elejétől mindinkább áttértek az örökjáradék (feu) fejében történő átengedésre. Ebben valószínűleg nagy szerepet játszott az a tényező, hogy az immár roppant kiterjedt birtokállomány kezelése mindinkább meghaladta a trustee-k kapacitását, és felismerték, hogy a feuing rendszerben az egyszer megállapított örökjáradék szinte automatikusan áramló biztos jövedelmet jelent anélkül, hogy nekik kellene a földek hasznosításával bajlódni és a kockázatokat viselni. A többit ráhagyhatják vazallusaikra, akik ugyanakkor maguk is az örökös tulajdonjoghoz hasonló biztonsággal tekinthették a földet hosszú távú befektetésként, így vállalhatták is azt az örökjáradékot, aminek szintjét már a jövőbeni fejlődési potenciált számításba véve állapították meg. Az Óvárostól északra 1767-től kiépített New Town - a 18. századi várostervezés európai viszonylatban is kiemelkedő példája - területének tetemes részét a város örökjáradékért szerezte meg a Heriot s Hospital-tói. A Heriot-alapítvány örökjáradékból származó jövedelme ettől az időtől indult meredek emelkedésnek, immár a földeknek a város terjeszkedése által diktált felértékelődését kihasználva: 1760-ban évi 250 font körüli szintről startolva az 1820-as években már túllépte az 5 ezer fontot, 1870 körül elérte a 10 ezret, 1910-re pedig a 25 ezer fontot is túlhaladta. Mindez - az alapító akaratával összhangban - az oktatási-nevelési célok fedezetét szolgálta: a 19. században egész iskolahálózatot építettek ki, 1885-ben közel 5 ezer gyermek tanult a Heriot-vagyonból fenntartott intézményekben. A Heriot-vagyonkezelők által tört utat sokan követték, köz- és magáncélú trust-ok egyaránt. 1872-ben a birtokolt területet tekintve (a korona birtokait figyelmen kívül hagyva) még mindig a Heriot’s Hospital volt a legnagyobb földtulajdonos Edinburgh-ban, maga a városi tanács nem sokkal maradt el tőle. Összességében az 1 acre-nél többet birtokló tulajdonosok (a járadékláncban azokat tekintve, akik a telket terhelő adót fizették) kezén lévő földterület 33,2%-a volt ekkor trust-oké, míg magánszemélyek annak 34,1%-ával, vállalatok 17,3%-ával, egyéb intézményi tulajdonosok (közöttük a város és intézményei) 8,4%-ával rendelkeztek. A trust-ok azonban nem csak az ingatlanbizniszben kivívott, mennyiségi értelemben is kiemelkedő súlyuk révén voltak Edinburgh „transzformációjának” kulcsfontosságú szereplői. Testületi intézményekként befolyásos csomópontjai
