Urbs - Magyar Várostörténeti Évkönyv 10-11. (Budapest, 2017)
Műhely - Sipos András: „Viktoriánus feudalizmus” és modem nagyvárosi fejlődés
Sipos András: „Viktoriánus feudalizmus” és modem nagyvárosi fejlődés 375 magas járadékot érhetett el, ami szinte szükségszerűvé tette a bérházakkal való beépítést. Rodger maga is a skóciai bérház-dominancia kérdésének szentelte az elhunyt Dyos emléke előtt tisztelgő kötetben megjelent tanulmányát, amelynek már címe is a piaci erők meghatározó szerepére utalt.5 Az örökjáradék-rendszert itt egy szigorúan strukturalista magyarázó modell elemeként kezelte, amelyben a lakáskereslet és -kínálat angliainál kedvezőtlenebb egyenlegének tényezőit rendszerezte. A keresleti oldalon a magasabb megélhetési költségekkel párosuló alacsonyabb bérszínvonal hatását, a kínálati oldalon pedig az örökjáradék- rendszemek a telkek kínálatát szűkítő, árát pedig felhajtó szerepét tekintette a legfontosabbnak. Következtetése szerint „a skót földbirtoklási rendszer minden társadalmi osztály számára előnytelen volt, de az alacsony jövedelmű csoportok számára különösen súlyos következményekkel járt”.6 Rodger jelen munkájában a korábbi szakirodalomban meg sem közelített részletességgel vizsgálja e sajátos szisztéma működését, amelyet viktoriánus feudalizmusnak nevez, hiszen az ingatlantulajdon-jog, a városi telkekhez fűződő jogosultságok rendje közvetlenül a feudális rendszerből öröklődött, ezt adaptálták a kapitalizmus viszonyaihoz. E vizsgálat során Rodger hihetetlenül gazdag forrásanyagra támaszkodhatott, amelynek keletkezése és fennmaradása is a rendszer egyik következménye. A föld birtoklásával járó hűbéri jellegű katonai szolgálati kötelezettséget a 18. században általánosan felváltotta az éves szinten pénzben vagy terményben megállapított járadék. A vazallusi kötelezettségek teljesítése egészen 1974-ig (!) elválaszthatatlan volt a föld használatától Skóciában. A modem idők ingatlanforgalma is a járadék-rendszer (feuing system) keretei között zajlott. Minden telket feljebbvaló-vazallus kapcsolatok hierarchikus láncolata terhelt. A hierarchia csúcsán a királyi adomány jogcímén birtokló eredeti tulajdonos állt. Amennyiben még ő maga rendelkezett olyan földekkel, amelyek „éretté” váltak városias beépítésre, akkor örökjáradék (feu-duty) fejében engedte át az erre vállalkozónak, ha már valamely vazallusáé volt a föld, akkor ő ugyanezt tette. Minden vazallus jogosult volt ugyanis saját földjét egészében vagy darabokban ugyanígy elidegeníteni, az ő vazallusai is megtehették ugyanezt, és minden vazallus saját feljebbvalójának tartozott. Tipikus esetnek tekinthető, hogy az eredeti tulajdonos vazallusa egy ingatlanfejlesztő vállalkozó volt, akinek szerepe a föld beépíthető telkekre osztása, az ehhez szükséges szabályozási terv, 5 Rodger, Richard: The Invisible Hand. Market Forces, Housing and Urban Form in Victorian Cities. In: The Pursuit of Urban History. Eds. Fraser, Derek - Sutcliffe, Anthony. London, 1983. Edward Arnold. 190-211. p. 6 Uo. 202. p.
