Urbs - Magyar Várostörténeti Évkönyv 10-11. (Budapest, 2017)
Műhely - Sipos András: „Viktoriánus feudalizmus” és modem nagyvárosi fejlődés
376 Műhely úthálózat és infrastruktúra kialakítása volt. Az immár beépíthető telkeket átvevő építési vállalkozók az ő vazallusai lettek, akik hasonló módon engedték át a kész épületet a háztulajdonosoknak. Az örökjáradék-rendszer7 8 fontos sajátossága volt, hogy a járadék és a kapcsolódó szolgáltatások mértékét, valamint a telek használatával kapcsolatos egyéb kikötéseket „mindörökre” állapították meg. A feljebbvalónak semmiféle lehetősége nem volt arra, hogy ezeken utólag változtasson. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a vazallusi viszony teljesen személytelen pénzügyi transzferré vált volna. A feljebbvalót mindig tudósítani kellett a vazallus személyében beállt változásról, akár öröklés, akár elidegenítés okán történt, és ilyenkor általában külön szolgáltatások is jártak neki. Az egyes földdarabokhoz fűződő jogok és kötelezettségek sokrétűsége és bonyolultsága már a 17. századtól megkövetelte átfogó közhitelű nyilvántartási rendszer kialakítását {Register of Sas ines f és minden telekátengedés okiratba foglalását (feu-charter). A feljebbvalók ebben a járadékon kívül a telek későbbi beépítését, használatát érintő megkötéseket is igyekeztek a lehető legkörültekintőbben rögzíteni, amelyek révén fenntarthatónak vélték az ingatlannak a járadék megállapításakor kalkulált jövedelemtermelő potenciálját. Mondani sem kell, hogy mindez hatalmas, de meglehetősen nehézkesen feldolgozható információmennyiséggel látja el az ingatlanbirtoklás szerepét elemezni kívánó történészt, és ezt Rodger évtizedek célirányos munkájával átfogóan és következetesen aknázta ki. A mindenre kiterjedő nyilvántartás megteremtette az örökjáradék mint jövedelemforrás biztonságát, amit fokozott, hogy az ingatlant terhelő minden más típusú követeléssel szemben előnyt élvezett, és a fizetés elmaradása vagy az átengedő okiratban rögzített bármely más kötelezettség megszegése súlyos szankciókkal, végső soron az ingatlan elvesztésével járhatott, amely ilyen esetben visszajutott a feljebbvaló kezébe. 7 A magyar nyelvű irodalomban előfordul a feuing system „örökbérlef’-ként történő magyarítása. (Lásd pl. Daunton, Martin J: A lakásviszonyok Nagy-Britanniában. Történelmi Szemle, 30. (1987—1988), 3. sz. 355. p.). Ez több szempontból is megtévesztő. Egyrészt, a rendszer lényege éppen az volt, hogy a vélt „bérbeadó” tulajdonosi rendelkezési jogosítványait mindörökre elvesztette, csak az örökjáradéki szerződésben rögzített járandóságokra és egyéb kikötések megtartására tarthatott igényt. Másrészt a vazallus vazallusainak helyzete sem hasonlítható az albérlőkéhez, a járadékláncban mindenki a maga részét illetően hasonló jogokkal és kötelezettségekkel bírt. 8 Rodger, Richard — Newman, Jennifer: Property transfers and the Register of Sasines: urban development is Scotland since 1617. In: Urban History Yearbook 1988. Leicester, 1988. Leicester University Press. 49-57. p.
