Urbs - Magyar Várostörténeti Évkönyv 10-11. (Budapest, 2017)
Városok és természeti erőforrások. Válogatás az V. Magyar Várostörténeti Konferencián (Budapest Főváros Levéltára, 2015. november 18-19.) elhangzott előadásokból - Rüsz-Fogarasi Enikő: A kolozsvári ispotályok élelmezése a fejedelemség korában
294 Városok és természeti erőforrások liter lisztből süttethettek. Az egy kenyérhez felhasznált liszt mennyisége tehát 6,8 liter és 7,7 liter között ingadozhatott, ez kilogrammban kifejezve 4 kg és 5 kg közötti súlyt jelentett, és ennyit szántak egy hétre. A napi fejadag így 0,583 kg-0,717 kg kenyeret jelentett. Benda Borbála a kora újkori nemesi udvarokban vizsgálta az udvartartás személyzetének és a katonáknak adott kenyéradagot. A saját és Makkai László adatai alapján megállapította, hogy a napi katonai fejadag kenyér 0,72 kg, a Batthyány-udvarban a napi kenyéradag 0,56 kg volt, míg a Rákóczi-udvarban 0,295 kg kenyeret számoltak.127 A felhozott példák tükrében elmondhatjuk, hogy a kolozsvári ispotályokban adott kenyér meny- nyisége az ellátás felsőbb szintjéhez tartozott. A két ispotály kenyéradagja a 16. századi Montanari által megadott olasz napi kenyérfejadag intervallumba is jól beleillik.128 A szegényeknek nem fehér lisztből készítették a kenyeret, az csupán az is- potálymestemek és vendégeinek járt. A kizárólag fehér lisztből készült pékterméket több helyen cipónak nevezik. Nincsenek adataink arra nézve, hogy a búzán kívül más gabonát is használtak volna, ez még krízishelyzetben is csak akkor fordult elő, amikor az ispotályok gabonája elfogyott, és a város adott számukra gabonát.129 Európa más részein, amikor gabonaválság vagy éhínség fenyegette a városokat és intézményeiket, gyakran más gabonafélékből is készítettek kenyeret.130 Az ispotály gazdaságában dolgozó szőlőművelő munkások csupán napszámot kaptak, a Szent Erzsébet ispotályban folyó nagy mezei munkákra hívott jobbágyoknak viszont élelmet biztosítottak: káposztán, sajton, kenyéren, kásán, hagymán és petrezselymen kívül minden esetben húsféléket (bárányhúst és juhhúst) is megneveznek a számadások.131 A számvevők azonban nem minden esetben fogadták el a húsra fordított összegeket. Amikor felrótták a húsvásárlást, mindig az intézmény gazdaságában lévő lehetőségek kihasználatlanságára utaltak. Máskor azt sérelmezték, hogy az elszámolásokban nagyobb mennyiségű húst tüntettek fel, mint amennyit felhasználtak a valóságban, hiszen ők a 127 Benda 2004. 208. p. 128 Montanari 1999. 127. p. 129 Rüsz-Fogarasi 2012. 67. p. 130 Montanari 1999. 128-129. p. 131 1617-ben több alkalommal vetté igénybe a jobbágyokat. Egyszer trágyahordás alkalmával 6 font húst főzettek nekik, de a számvevők nem fogadták el ezt a költséget, A következő napokon szántásnál hívták be a jobbágyokat, ekkor naponta 10-10 font húst főzettek, amit a számvevők nem kifogásoltak. A Szent Erzsébet 2010. 172. p; 1619-ben június 3-22. között szántás, ugarolásra és boronálásra hívták a jobbágyokat, minden alkalommal húst is vásároltak és főzettek, a számvevők azonban elégedetlenek voltak a gazdálkodással. „Hol a majorság?” „Sok hús.” - jegyezték a számadás szélére. A Szent Erzsébet 2010. 195. p.
