Urbs - Magyar Várostörténeti Évkönyv 10-11. (Budapest, 2017)
Városok és természeti erőforrások. Válogatás az V. Magyar Várostörténeti Konferencián (Budapest Főváros Levéltára, 2015. november 18-19.) elhangzott előadásokból - Rüsz-Fogarasi Enikő: A kolozsvári ispotályok élelmezése a fejedelemség korában
Rüsz-Fogarasi Enikő: A kolozsvári ispotályok élelmezése... 295 szegényektől is érdeklődtek, és amazok arról panaszkodtak, hogy sokkal kevesebbszer és kevesebb húst kaptak (és azt is nyersen), mint ahogy azt az ispotály mester állította.132 A következő élelmezési szinten a felfogadott mesteremberek, szakemberek (például a malmok átépítésekor, vagy javítási munkálatok esetén ácsok) helyezkedtek el. Az ő élelmezésük minden esetben rövid ideig tartott. A hús a számukra nyújtott étkekből sem hiányzott, a felsorolt élelmiszerek hasonlóak a munkára érkezett jobbágyokéhoz, azonban ellátásuk bőségesebb volt. Egy- egy szakemberre annyit költöttek, mint a jobbágyokra összesen. Ezt követte az ispotálymester és háza népe asztala. A Szentlélek számadásaiban kevés, míg a Szent Erzsébet ispotályéiban számtalan adat vonatkozik arra, hogy mennyit költöttek az ispotálymester asztalára kerülő élelmiszerekre. Az ispotálymester számára jelentős mennyiségű húst, bort és búzát számoltak el. Voltak olyan évek, amikor a szegényeknek kisebb összegből vásároltak húst, mint az ispotálymestemek. Az ő asztalára a szegényekénél sokkal differenciáltabb étkek kerülhettek, különösen az ünnepnapokon. Ez talán az 1606. évi Szent Erzsébet-számadásban tükröződik a leglátványosabban. Amíg a szegények számára csak egyszerűen olcsó hús vásárlását jegyzték fel, az ispotálymester saját asztalára hurkát, sertéshúst, bárányhúst, szalonnát, halat is elszámolt.133 A számvevők vendéglátására csak a Szent Erzsébet ispotály számadásaiban vannak adataink, a számadások ilyen rendkívüli alkalmakat csak 1597- ben,134 1602-ben,135 1606-ban136 1628-ban137 és 1646-ban138 említenek. Ekkor igazi ínyencségek, őz, nyúl, kárász is felkerültek az asztalra, sőt drága fűszereket, sáfrányt, borsot, szerecsendió virágot is vásároltak, amelyek maradékát az ispotálymester konyháján használhatták fel. Az ispotálymester a vásárlási elszámolások szerint nagyon is a kedvében akart járni az ellenőrzésre érkező 132 A Szent Erzsébet 2010. 104. p. 133 A Szent Erzsébet 2010. 71-76. p. 134 Egy borjút, csukát, kárászt, íuszerszámot, cipót, fehér kenyeret számolnak el. Kmol, KvLvt, KvSzám, Szent Erzsébet számadás, 7/VII. 135 20 ejtel bort, főznivaló őzhúst, egy malacot, egy negyed nyulat, disznóhús pecsenyét, egy ludat, őzhúst pecsenyének, egy tyúkot, főzni való húst, egy csukát, semlinget, tengeri szőlőt, mézet, íuszerszámot, diót, almát, körtét számoltak el. A Szent Erzsébet 2010. 33. p, 136 2 fogolymadarat, 3 tyúkot, 5 font főznivaló tehénhúst, halat, 3 font disznóorját, disznóhúst pecsenyére, mandulát, tengeri szőlőt, cipót és fehér kenyeret. A Szent Erzsébet 2010. 71. p. 137 Tehénhúst főzni és sütni, 1 borjút, 1 őzet, 6 ludat, 11 tyúkot, 31 font retkét, 9 font csukát, 3 font kárászt és új szalonnát, fél font borsót, sáfrányt, gyömbért, szekfíívet, szerecsendió virágot, gesztenyét, fehér kenyeret, vereshagymát, diót, mogyorót, tengeri szőlőt, mandulát, méhsert, ürmösbort. A Szent Erzsébet 2010. 306-307. p. 138 9 font csukát, 4 tyúkot gyömbérrel, borjúhúst vágva szalonnával és tyúkmonyt hozzá, borjúhúspecsenyét, almát, diót, sajtot, pánkóhoz tyúkmonyt. A Szent Erzsébet 2010. 238. p.
