Urbs - Magyar Várostörténeti Évkönyv 10-11. (Budapest, 2017)
Városok és természeti erőforrások. Válogatás az V. Magyar Várostörténeti Konferencián (Budapest Főváros Levéltára, 2015. november 18-19.) elhangzott előadásokból - Rüsz-Fogarasi Enikő: A kolozsvári ispotályok élelmezése a fejedelemség korában
280 Városok és természeti erőforrások Dési János volt ispotálymestemek adják élethossziglani használatra, mivel jól végezte a rábízott feladatokat.24 Dési azzal a feltétellel kapta meg a szőlőt, hogy az ő, valamint felesége halála után, a ráfordított költségektől függetlenül, ismét visszakerül majd az ispotály gazdálkodásába. Dési János 1638-1643 között bírta a páj sí szőlőt, ezután valóban visszakerült az ispotályhoz, de ezek után sem vették hasznát. 1648-ban végleg lemondtak a megmunkálásáról, azontúl egyetlen hold kajántói szőlővel gazdálkodtak. Az intézmény szántóföldjei (lásd a térképet) a város határainak különböző részein helyezkedtek el, ezeket némelykor szakmánybán munkáltatták meg.25 Máskor az ispotálymester maga gondoskodott arról, hogy megszántassa, boronáltassa, bevetesse, gyomláltassa és learattassa az itt termett gabonát.26 A Lombban és Köves-pádon fekvő szántóiról maga az ispotálymester gondoskodott, az innen jövő gabonát az intézmény élelmezésére fordította, az esetleges felesleget pedig pénzzé tette. A Szentlélek-ispotálynak a következő szakmányba adott földjei voltak: aszúpataki föld - ahol búza termett (1643), a Túzokmái felett - búzaföld, a Lomb felett elterülő búzaföld, lombi szőlőgyepű melletti búzaföld, a Békás-patak melletti búzaföld, valamint a Ravasz-lyuknak nevezett búzaföld. Az ispotály birtokába egy tó is tartozott, nem tudjuk azonban, hogy miként és mennyi ideig használta. Az 1603. évi számadáskönyv szerint ebben az évben az ispotálymester a befagyott tó felvágatásáért fizetett. A számvevők lapszéli jegyzete a tóval és a tóból nyerendő halakkal kapcsolatban kérdőre vonta az ispotálymestert.27 A Szentlélek ispotály bevételei, valamint az intézményben lakók élelmezése szempontjából nagyon fontos szerepük volt a sütőházaknak is (Óvári, Király utcai, Közép utcai - 1630-1631). Az Óvári sütőházat a város akarata juttatta a domonkos szerzetesektől a Szentlélek ispotálynak a szekularizáció után.28 A Király utcai sütőház végrendeleti adomány volt Nagy Salatiel és felesége részéről.29 A Közép utcai sütőház a Király utcai sütőház helyébe került, mivel a két pékséget elcserélték. Az óvárbeli sütőházban 1601-ben, a nagy leltározás idején egy jó öreg üstöt, 19 tekenőt, két jó és egy hitvány mustrog tekenőt,30 egy csap24 A Szentlélek 2006. 265. p. 25 A Szentlélek 2006. 35-36, 40. p. 26 A Szentlélek 2006. 59-61, 92-95. p. 27 A Szentlélek 2006. 31. p. 28 Jakab 1870. 389-390. p. 29 Jakab 1870. 391-392. p. 30 Tekenőféleség, feltehetően dagasztóteknő. EMSZTIX. 1997. 436. p.
