Urbs - Magyar Várostörténeti Évkönyv 10-11. (Budapest, 2017)
Városok és természeti erőforrások. Válogatás az V. Magyar Várostörténeti Konferencián (Budapest Főváros Levéltára, 2015. november 18-19.) elhangzott előadásokból - Rüsz-Fogarasi Enikő: A kolozsvári ispotályok élelmezése a fejedelemség korában
RÜSZ-FOGARASI ENIKŐ A KOLOZSVÁRI ISPOTÁLYOK ÉLELMEZÉSE A FEJEDELEMSÉG KORÁBAN A kora újkori társadalom számára az élelmezés kérdése nagyon fontos volt. Ezt R. Várkonyi Ágnes nagyon találóan így fogalmazta meg a végvári élelmezésről szóló tanulmányában: „Az élelmezés, mint tengert a csepp, a mérhetetlen valóságot süríti magába, [... ] a várellátásnak története a társadalom civilizációs szintjének és alkalmazkodó képességének története.”1 A király, a főnemes, a nemes, a polgár, a katona, a paraszt, a szolga, az egyén, a család, a városok, a vallási közösségek (kolostorok), várak, intézmények, hadseregek élelmiszerrel való ellátása kulcsfontosságú probléma. A társadalom működése, a közösségek zavartalan élete, a háborúk lebonyolítása az élelmiszer-ellátás függvényében változhatott, alakulhatott. Egy város, udvar, vagy bármely közösség élelmezési kérdései csupán a meglévő forrásokból ismerhetők meg. A fejedelemség kora más korszakokhoz viszonyítva olyan forrásanyaggal rendelkezik, amelynek segítségével az általános tendenciákat körvonalazni lehet. Különösképpen a város adminisztrációjában részt vevő, vagy azt végző intézmények esetén vagyunk szerencsések, hiszen ezeknek el kellett a város felé számolniuk, így ezek a számadások elég gyakran fennmaradtak. A város két ispotályának élete ilyen szempontból is nagyon jól megismerhető. Térségünkben az erről szóló források szórványosak és részlegesek, ezért a kolozsvári két ispotályszámadás rendkívül fontos szerepet játszik, ugyanis megmutatja egy városi intézmény működését, életképességét, gondjait, bajait, lehetőségeit. Jelen vizsgálódásunk a források ismertetését követően a két kolozsvári ispotálynak az élelmezésben hasznosítható vagyonát, valamint az itt folyó gazdálkodást mutatja be. Az elemzés ezt követően teljes mértékben a termékekre összpontosít, először a gazdálkodás során megtermelt, majd a piacon vásárolt és elszámolt élelmiszereket gyűjti egybe azzal a céllal, hogy lehetőség nyíljon a két létesítmény élelmezési kereteinek megrajzolására. Végül, de nem utolsó sorban a kutatás eredményeit fogalmazom meg, miközben a vizsgált folyamatokat a kora újkori városi keretekben helyezem el. 1 R. Várkonyi 2001. 32. p. Urbs. magyar várostörténeti évkönyv x-xi. 2015-2016. 275-300. p.
