Urbs - Magyar Várostörténeti Évkönyv 10-11. (Budapest, 2017)
Városok és természeti erőforrások. Válogatás az V. Magyar Várostörténeti Konferencián (Budapest Főváros Levéltára, 2015. november 18-19.) elhangzott előadásokból - Pinke Zsolt - Pósa Patrícia - Mravcsik Zoltán - F. Romhányi Beatrix - Gyulai Ferenc: A hajdúsági várostérség agroökológiai adottságai
PINKE ZSOLT - PÓSA PATRÍCIA - MRAVCSIK ZOLTÁN - F. ROMHÁNYI BEATRIX - GYULAI FERENC A HAJDÚSÁGI VÁROSTÉRSÉG AGROÖKOLÓGIAI ADOTTSÁGAI Bevezetés Győrffy István a városok vagy városias települések egy speciális köre, a szálláskertes települések kialakulását és működését a települést „üzemeltető” közösség anyagi kultúrája és életmódja felől közelítette meg, ami iskolateremtőnek bizonyult az alföldi mezőváros kutatásában.1 Mendöl Tibor a tájtudományok és a posszibilista földrajzi szemlélet összetűzésével, az emberföldrajzi paradigma magyarországi meghonosítójaként hangsúlyozta a táji karakter városfejlődésben meghatározó jelentőségét.2 A táji munkamegosztásról és specializációról szóló gondolataival a történeti regionalizmus hazai megalapozásához is hozzájárult. Munkáiban kiemelt figyelmet szentelt a nyugat-európai, elsősorban a német funkcionalista városkutatás eredményeinek, ami a területileg differenciált városfejlődési keretek, különösen a települések központi funkcióinak és hierarchikus rendszereinek kutatásában érdekelt történészek és regionalisták generációit inspirálta.3 A hajdúsági településállomány változásait nyomon követve Zoltai Lajos, a debreceni iskola alapítója a hajdúsági várostérség kiemelkedésének okai között elsősorban a debreceni uradalom földesurainak birtokpolitikáját nevezte meg. Külön figyelmet érdemel a Szabó István és Zoltai Lajos tanítványi körébe tartozó Balogh István településtörténeti modellje.4 Balogh István a történeti néprajz, a régészet és a tájtudományok megközelítéseit, módszertani eljárásait integrálva értelmezte a hortobágyi és hajdúsági településállomány változásait az Árpád-kor és az újkor közötti időszakban. A településrendszer középkori átalakulását a termelési viszonyokban a 13. század során történt struktúraváltás, az állattenyésztésről a szántóföldi művelésre való áttérés folyamatában értelmezte. Ezzel magyarázta azt is, hogy a Hortobágy feltehetően a 13. században kezdődő elnéptelenedésével párhuzamosan figyelhető meg a szomszédos 1 Győrffy 1926. 2 Mendöl 1932. 21. p. 3 Christaller 1933; Mendöl 1936. 4 Balogh 1953. Urbs. magyar várostörténeti évkönyv x-xi. 2015-2016. 235-274. p.
