Urbs - Magyar Várostörténeti Évkönyv 10-11. (Budapest, 2017)
Városok és természeti erőforrások. Válogatás az V. Magyar Várostörténeti Konferencián (Budapest Főváros Levéltára, 2015. november 18-19.) elhangzott előadásokból - Pinke Zsolt - Pósa Patrícia - Mravcsik Zoltán - F. Romhányi Beatrix - Gyulai Ferenc: A hajdúsági várostérség agroökológiai adottságai
236 Városok és természeti erőforrások szántóföldi művelésre alkalmasabb Hajdúság sürü késő középkori településállományának kialakulása, amelynek vásártartási joggal rendelkező csomópontjaiban a földesúri, majd királyi hatalom tudatos városfejlesztési törekvései biztosították a városi fejlődés kereteit.5 Makkai László a mezőváros kialakulásának kulcsát a paraszti társadalom tagjainak „a jobbágytelki rendszeren kívül, annál rugalmasabban (pl. szőlőnek, legelőnek) használható fold (»puszták«)” hozzáférésében és e földhasználatok magas hozadékában látta. Megállapítása szerint „néha falvak is szereztek határukon kívül eső pusztákat, [...] néha épp ez volt mezővárossá fejlődésük emeltyűje.”6 A késő középkorra kikristályosodó alföldi települési struktúráról két történész, Kubinyi András és Engel Pál rekonstrukciói nyújtanak átfogó képet.7 Kubinyi András funkcionalista megközelítésben, az általa kifejlesztett úgynevezett „centralitási pontrendszer” segítségével azonosította a nagytáj 15. századi központi helyeit.8 Az Alföld településhálózatának és népességének változásait vizsgálta a jelen tanulmány egyik szerzője a kolostorhálózat változásain keresztül.9 Az alföldi városfejlődés időrendjében haladva Beluszky Pál monográfiáját említjük, amely a történeti, a humán- és a tájföldrajzi szakirodalom áttekintésével és e tudományterületek szempontjainak szintézisében mutatja be a szerző szerint sajátos karakterű, az ország és Közép-Európa más nagytájaitól eltérő, egyedi fejlődési utat bejáró Alföld településállományának 16-20. századi átalakulási fázisait.10 Makkai Lászlót követve az állattartó alföldi mezővárosok középkori és kora újkori felemelkedésének kulcsát a marhatenyésztés és kereskedelem városképző szerepében és a közösségi autonómiák kiteljesedésében látta. Utolsóként Bácskai Vera és Nagy Lajos elemzését említjük, amely Magyarország 1828. évi piacközpontjait és piackörzeteit osztályozza minden korábbinál nagyobb részletességgel.11 Dolgozatunkban arra teszünk kísérletet, hogy az állattartó mezőváros kialakulását, valamint az e településtípus sajátos fejlődését tárgyaló szakirodalom döntően gazdasági és társadalmi szempontokat ötvöző funkcionalista értelmezési keretét kissé szélesítve a korábbiaknál nagyobb figyelmet szenteljünk a táji anyag- és energiaáramlási, valamint társadalmi folyamatok közötti kölcsönhatásoknak. Polányi Károlyt követve - aki szerint „a gazdaság nem más, mint az 5 Balogh 1986. 13. p. 6 Makkai 1976. 32. p. 7 Kubinyi 2000; Engel 2001. 8 Kubinyi 2000; Kubinyi 2006; Gulyás 2014. 44. p. 9 F. Romhányi 2015. 10 Beluszky 2001. 11 Bácskai-Nagy 1984.
