Urbs - Magyar Várostörténeti Évkönyv 9. (Budapest, 2014)
Normakövetés és normaszegés - Válogatás a Norma, normakövetés és normaszegés a városi életben c. konferencia előadásaiból - Perényi Roland: Renitens járókelők. A városi térhasználat konfliktusai Budapesten 1873-1918
Perényi Roland: Renitens járókelők. A városi térhasználat konfliktusai... 235 rendőr megítélésére volt bízva. Ezt jól mutatja az egykori budapesti főkapitány-helyettesnek, Pekáry Ferencnek 1912-ben, az 1913. évi XXL, a közveszélyes munkakerülésről szóló törvény előkészítő fázisában készült dolgozata, amelyben maga a szerző is elismeri a fogalom meghatározásának nehézségét: „A csavargás fogalmát más kultúrállamok példájára kielégítő módon meghatározni nézetem szerint ma még nem lehet mindaddig, míg különböző társadalmi védőintézeteink virágzásnak indulnak, a patronage-tevékenység jobban kiépül s az államhatalom is a jelenleginél nagyobb hajlandóságot fog mutatni a kérdés philanthrop részének szabályozásához. Bármennyire óhajtottam volna is az ellenkezőt, leghelyesebbnek jelentkezik mégis, ha egyelőre meghagyjuk a csavargásnak ma érvényben levő tág meghatározását.”25 Abban minden, a kérdéssel foglalkozó rendőrségi és jogi szakember egyetértett, hogy a koldulás és csavargás büntetendő, tiltandó cselekmény. Ezt a jogtudós Finkey Ferenc a következőképp indokoljad csavargás és koldulás szabályozása kriminálpolitikai szempontból című, 1906-ban megjelent munkájában: „A helyváltoztatás, az ide-oda utazgatás, az alamizsnakérés elvileg bárkinek szabadságában áll, azonban miután ez a két, - az életben rendszerint összeeső, együttjáró cselekvés (a házról-házra koldulás), sőt kivált az előbbi magában is (a jogszerű czél nélküli helyváltoztatás, az ú.n. csavargás) az egyesek nyugalmát, vagyoni és személyi biztonságát igen sokszor közvetlenül veszélyezteti, az állam a közbiztonság érdekében kénytelen az említett két cselekvés szabályozásáról is gondoskodni. E szabályozás annál indokoltabb, mert a büntettek legnagyobb részének melegágya a csavargás és a koldulás s a nagy bűntettesek, az üzletszerű bűnösök rendszerint ezen kezdik pályájukat.”26 A köztér eme rendellenes használatának büntetendősége hátterében rejlő motivációt Gyáni Gábor fogalmazta meg rendkívül találóan: „A fizikai helyüket is folyton változtató és a társadalmi térben megfoghatatlan csavargó koldusok vagy törvényszegő felnőttek s fiatalok, nem különben a »normális« szexualitás keretein magukat kívül helyező prostituáltak, továbbá minden más »illegalitás« (Foucault) megtestesítői azért válnak társadalmi problémává, mert már a létükkel veszélyeztetik a társadalmi integráció épségét. Ok, mint a rendetlenség forrásai, állítólag bármikor képesek a törékeny társadalmi egyensúly felborítására, pusztán mert létezésük ellentmond a fegyelmezett (civilizált), az önuralomra képes (racionális) ember (a polgár) biztonságra törekvő világának, s akaratlanul is rombolja annak szilárd entitását.”27 25 Pekáry 1912.200. p. 26 Finkey 1906. 187. p. 27 GYÁNI 1998. 12. p.
