Urbs - Magyar Várostörténeti Évkönyv 9. (Budapest, 2014)
Normakövetés és normaszegés - Válogatás a Norma, normakövetés és normaszegés a városi életben c. konferencia előadásaiból - Perényi Roland: Renitens járókelők. A városi térhasználat konfliktusai Budapesten 1873-1918
236 Norma, normakövetés és normaszegés a városi életben A Rendőrségi Lexicon a fent idézett alapelvet a koldulás megakadályozása című szócikkében így fordítja le a gyakorlatra az utcán intézkedő rendőrök számára: „Az őrszemélyzet köteles a kolduláson ért egyéneket minden esetben az illetékes kerületi kapitányság elé állítani. A kerületi kapitányságok pedig a koldulás miatt előállított egyénekkel szemben a legszigorúbban bánjanak el s a nem budapesti illetőségűeket az illetőségi helyeikre leendő tolonczoltatás, esetleg a székesfővárosból leendő kitiltás végett a rendőrfogház és tolonczügyosztálynak adják át.”28 Ezek alapján nem okoz különösebb meglepetést, hogy korszakunk kihágási, valamint toloncházi statisztikáiban a már említett részegség és verekedés mellett éppen a csavargás és a koldulás képezi a legnagyobb tételt. Az éves főkapitányi jelentések állandó visszatérő motívuma volt a koldusok és csavargók nagy száma. 1899-ben például ezt olvashatjuk: „A szegényügy rendezésének kérdése továbbra is kérdés maradt. E tekintetben a rendőrség előtti állapotok változatlanok, a mi egyenlő azzal, hogy a székesfővárosban tűrhetetlenül sok a koldus és csavargó, a kik közül a budapesti illetőségűekkel szemben a rendőrség mit sem tehet.”29 A jelentés kiemelten foglalkozott azzal a kérdéssel is, hogy a csavargók és koldusok között egyre nagyobb a munkaképtelenek és a munkanélküliek száma. A kolduskérdés rendezetlenségét mutatja, hogy 1875-ben a belügyminiszter, miután a fővárosba látogató uralkodó hintáját háromszor is feltartóztatták a koldusok, elmarasztalta a főkapitányt.30 Ennek hatására a főkapitány elrendelte a koldusok és munkakerülők letartóztatását - kevés sikerrel. Legalábbis erre utal Kamermayer Károly polgármester Thaisz Elek főkapitányhoz intézett levele, amelyben a koldusprobléma súlyosságára hívja fel a figyelmet: „Újabban ismételve volt alkalmam tapasztalni, hogy az utczai koldulás mindinkább nagyobb méreteket kezd ölteni, s hogy különösen a felső Dunapart, a Nádor utcza, Ferencz-József sétány, Sándor utcza, az Elypse, s általában a közönség által leginkább járt helyek teljesen el vannak lepve utczai koldusokkal, kiknek legnagyobb részét oly egyének képezik, kik már évek óta egy és ugyanazon helyen szoktak naphosszat ácsorogni, és a közönséget folytonos csengéseikkel zaklatni.”31 Nem véletlen ezek alapján, hogy az államrendőrségi iratok között sok kimondottan a koldusok és csavargók nyilvántartásával foglalkozó kimutatást 28 Rendőrségi Lexicon 1903. 275-276. p. 29 Jelentés 1899. 185. p. Ebben az évben egyébként 11 744 előállítás történt csavargás és 2732 koldulás miatt. 30 Rendőrségtörténet 1995. 208. p. 31 Rendőrségtörténet 1995. 229. p.
