Urbs - Magyar Várostörténeti Évkönyv 9. (Budapest, 2014)
Normakövetés és normaszegés - Válogatás a Norma, normakövetés és normaszegés a városi életben c. konferencia előadásaiból - Fehér Andrea: "Az ki asszony lévén férfiú habitusban öltözött s úgy élt". Társadalmi szerepcsere a 18. századi Kolozsváron: Ungvári András pere
98 Norma, normakövetés és normaszegés a városi életben Igaz, ezeket a Bethlen Miklós32 vagy Cserei Mihály33 emlékirataiban fellelhető adatokat, főként az utóbbi esetében, fenntartásokkal kell kezelni. A magyar büntetőjog a természet elleni fajtalankodások közé sorolja továbbá a kiskorúak rovására elkövetett nemi bűncselekményeket is.34 Az általunk vizsgált kolozsvári törvénykezési jegyzőkönyvekben találtunk is két hasonló esetet, azonban az ítélet megfogalmazásakor nem használták a sodomia kifejezést.35 Női szodómia vádjáról azonban az erdélyi források hallgatnak, s ezt rögzíti a nyugati szakirodalom is. Az eseteket feltáró történészek véleménye szerint egyrészt a nők közötti szexuális kapcsolatok nem keltették fel a hatóságok figyelmét, aminek egyik oka az lehetett, hogy az így létrejött aktus nem volt hatással a rokonsági kötelékekre, másrészt kevesen gyanúsítottak együtt élő nőket szerelmi viszonnyal, ugyanis ez akkoriban elképzelhetetlennek, pontosabban értelmetlennek minősült.36 Továbbá vannak olyan kutatók is, mint Lochrie, Foucault, Laqueur, akik ezeket az eseteket a hatalommal hozzák szoros kapcsolatba, s úgy vélik, hogy a fennálló társadalmi rend szemszögéből ezek a női viszonyok kevésbé voltak veszélyesek.37 Ezek az esetek csak akkor váltottak ki nyilvános felháborodást, ha a párkapcsolatban az egyik nő a férfi kulturális és társadalmi szerepét is felvállalta, így a férfi nem számára fenntartott hatalomra tett szert.38 Ezért az ilyen jellegű kapcsolatokat sosem egyszerű szexuális devianciaként kezelték, hanem társadalmi bűncselekményként. Annak ellenére, hogy viszonylag kevés hasonló eset maradt fenn, a fennálló ügyek végkimene32 1702: „Mikola László alsó sodomita, az elvált feleségét adá Szilágyi nevű hágójának jószággal, pedig osztán hárman együtt laktak. [...] Horváth Dávid sodomiáját ezer forint, rét, jószág, mi fedé el. Tudja Csúcs.” BETHLEN 1980. 897-898. p. 33 Azt azért mindenképp érdemes megemlíteni, hogy Cserei Históriaja 1684-re teszi Vajda László perét, aki vélhetően Teleki Mihály és Mikes Kelemen ármánykodásainak lett áldozata. A szodómiával megvádolt Vajda, aki állítólag pékinasát „törökül élte”, a fejedelemmel való szoros viszonyára való tekintettel csupán jószágvesztésre és rabságra lett ítélve. Cserei Mihály úgy vélte, hogy Vajda tulajdonképpen Teleki ármánykodásának lett áldozata, s hogy a valóságban nem követett el szodómiát. CSEREI 1852. 148-151. p. 34 MEZEY 2002. 261. p. 35 A 12 éves mostohafiaival fajtalankodó többszörös paráznát, Szilágyi Katalint 1732-ben csupán kicsapják (KvTJk. 11/35: 80.), míg a saját kiskorú leányát „anyai ösztönei ellen” fajtalankodásra kényszerítő Bányai Annát 1731-ben máglyahalálra ítélik, mely ítéleten enyhítenek, s a kivégzést fővételre cserélik (KvTJk. 11/35:31). Az első esetben hozott ítélet azért is különös, mivel a vérfertőzés vádja is fennállt, s ennek korban való büntetése rendszerint ugyancsak fővétel volt. KÁLLAY 1985. 230. p. 36 DEKKER- VAN DE POL 1989. 57. p; brown 1986. 6. p. 37 LOCHRIE 1999. 197-198. p. 38 LAQUEUR 1990. 53. p.
