Urbs - Magyar Várostörténeti Évkönyv 9. (Budapest, 2014)
Normakövetés és normaszegés - Válogatás a Norma, normakövetés és normaszegés a városi életben c. konferencia előadásaiból - Fehér Andrea: "Az ki asszony lévén férfiú habitusban öltözött s úgy élt". Társadalmi szerepcsere a 18. századi Kolozsváron: Ungvári András pere
Fehér Andrea: „Az ki asszony lévén férfiú habitusban öltözött s úgy élt”... 99 tele azt bizonyítja, hogy a nők közötti nemi kapcsolatot jogilag a férfi szodómiával hozták kapcsolatba, s így is büntették, vagyis máglyán elevenen, vagy- fővétel után - holtan történő elégetéssel.39 Ungvári Andrást szodómia vádjával végezték tehát ki, de érdekes módon ítéletének megfogalmazásakor nem az országgyűlés által is többszörösen megerősített rendeletre hivatkoztak, hanem a rabbinikus jogra. S ezzel magyarázható az, hogy akárcsak a bestialitással vádolt személyek esetén az állatoknak, úgy minden Ungvárival kapcsolatba hozható tárgynak is meg kellett semmisülnie, tehát férfiruháinak, valamint bőrből készített férfiszerszámának is. Érdekes módon bűntársai megmenekültek. S itt egy újabb ellentmondásos esettel állunk szemben. Mint említettük a tanulmány elején, Ungvárit nem egyedül, hanem egy Szilágyi Anna nevű hajadonnal fogták el. Az ő esetében nem késlekedtek a bírák, egy héttel megidézése után megszületett az ítélet. A nyugati szakirodalom többször hangsúlyozta, hogy a szexuális bűncselekmények esetében mindig különbséget tettek az aktív és passzív felek között.40 S akár ezzel is magyarázhatnánk azt, hogy Szilágyi Annát nem égették meg Ungvárival együtt, hanem- korára való tekintettel - csupán vesszőzéssel s a városból való kitiltással büntették. S annak ellenére, hogy a kettejük közötti viszony nem tisztázott, Szilágyi Anna vélhetőleg tapasztalatlanságát és a női nem passzív szerepkörét kijátszva mentesült a kriminális szankciótól. De ugyancsak ezt a védekező stratégiát alkalmazhatta Ungvári második felesége is, aki félretéve minden félelmét, végül mégis feljelentette férjét, hisz bizonyos volt abban, hogy ő elkerülheti a szigorú büntetést. Az áldozat szerepét játszó nők ugyanis - legalábbis ezt látszanak alátámasztani Roper, Cadden, Puff kutatásai - mentesültek a halálbüntetés alól, s mint egyszerű paráznák ítélték el őket.41 Amennyiben elfogadjuk a fenti téziseket, már csak az marad számunkra érthetetlen, hogy példának okáért az általunk vizsgált 18. századi peres anyagban a szexuális bűnök elkövetői döntő többségükben nők, miközben bűntársaikat az igen homályos „feles számú férfival”, „katonákkal” „németekkel” megnevezéssel illetik, és jóformán láthatatlanok, többnyire büntetlenek maradnak.42 Mindazonáltal fél évszázad peres anyagának átnézése után arra a következtetésre jutottunk, hogy az Ungvárira 39 Puff 2000. 40 ROPER 1994. 54, 63. p. Az aktív és passzív szerepkörök elkülönítésének igen nagy fontosságot tulajdonítottak az azonos neműek esetében is. Lásd CADDEN 2013. 87-88. p. S talán erre utalhat az írnok megkülönböztető fogalmazása is, amikor arra szólítja fel Ungvárit, hogy vallja be vele kik és ő kikkel paráználkodott. 41 PUFF 2000. 43. p. 42 Az erkölcsi bűncselekményekről rendkívül szemléletes kimutatást jegyez Antalóczy Ildikó, aki úgyszintén „kétségtelen női többséget” állapít meg ezekben az ítéletekben. Antalóczy 2000.
