Urbs - Magyar Várostörténeti Évkönyv 9. (Budapest, 2014)
Normakövetés és normaszegés - Válogatás a Norma, normakövetés és normaszegés a városi életben c. konferencia előadásaiból - Fehér Andrea: "Az ki asszony lévén férfiú habitusban öltözött s úgy élt". Társadalmi szerepcsere a 18. századi Kolozsváron: Ungvári András pere
Fehér Andrea: „Az ki asszony lévén férfiú habitusban öltözött s úgy élt”... 97 esetek kivétel nélkül bestialitásról szólnak,28 míg a dési jegyzőkönyvek két, a természeti rend ellen létrejött nemi kapcsolatról is beszámolnak.29 Érdekes módon a Szótörténeti Tár azonos neműek közötti viszonyra vonatkozó adatai kivétel nélkül 18. századiak, és vallatásokból vagy jegyzőkönyvekből származnak.30 Az azonos neműek közötti szexuális viszonyra vonatkozó - általunk fellelt - legkorábbi utalást az erdélyi fejedelmek királyi könyvei tartalmazzák, sajnálatos módon azonban az 1590-ben kelt bejegyzés fogalmazása nem világos, s nem lehet eldönteni, hogy vétkéért Szentmiklósi Kristófot csupán jószág-, vagy fővesztésre is ítélik.31 Az erdélyi emlékirat-irodalomból is ismerünk 17., illetve 18. századi hasonló eseteket (férfiak közötti közösülés), azonban ezek azt sugallják, hogy a halálbüntetést megfelelő pénzösszeggel meg lehetett váltani, annak ellenére, hogy az 1697. április 13-ai 27. törvénycikkben megtiltották a szodomita pénzbeli vagy egyéb javakkal való kiváltását, máglyahalálra ítélvén a bűncselekménynek számító szodómia vétkébe elegyedőket. 28 Torda vármegye 17. századi jegyzőkönyveiben négy bestialitással kapcsolatos adatot említ a jegyzőkönyvek közzétevője: 1684, 1694 és 1696. Az első vád Dáné Veronka szerint a vármegyei sedria egyik legérdekesebb esete. A jegyzőkönyvi anyag azt sugallja, hogy Andrásfalvi hamis vádaskodás áldozata lett, szerencséjére azonban az egyszemtanús vádiás nem volt elegendő a máglyahalálhoz, mert, juxta regulam, unus testis nullus testis”. DÁNÉ 2006. 147. p. 1694-ben kerül törvényszék elé Simeon nevű Doboka vármegyei legény kancával való fertelmeskedés miatt. Itt is felhívnánk a figyelmet arra, hogy az ítélet megfogalmazása során a bírák nem az országgyűlési végzésre, hanem a rabbinikus jogra hivatkoznak. Az eset további érdekessége, hogy annak ellenére, hogy a bestialitás bűnében részesekre, legyen szó emberről vagy állatról, rendszerint halálbüntetést róttak (MEZEY 2002. 260. p.) Simeon ügyében a bírák úgy döntenek, hogy amennyiben a hóhér igényt tartana a kancára, akkor ez megmenekül. DÁNÉ 2006. 165-166. p. További két eset (román pásztorlegények Ruszán Todor és Todorucán Prekup) lásd DÁNÉ 2006. 176. p. 29 Egy 1683-ban elítélt személy „Feleségével nem az tiszta szent házasságnak rendi szerént élt, hanem tilalmas szodomika életet követett” SzT XII. köt. (Szák-Táv) 542. p. Ugyancsak szodómiára utal egy 1681-es szintén Désen esett tanúvallatáson elhangzott törökös jelző is: „Hallottam a mostani menyecskétűl, hogy az Ura vgy élt velle Tórókóseon” SzT XII. köt. (Te-Var) 499. p. A dési anyagnak szívesen utánajártunk volna, azonban ez mai napig sem kutatható. 30 1793: „én soha sem mégyek ahoz a Hóhér kéziben való siket bolond hamis Lelkű sodomikushoz, mert a Férfiakot éli”; 1772: „Vajda György Uram ... Takáts Mihály Uramat ... nem tsak Nős paráznának, sőtt kan ördögnek, és férfiakkal sodomikuskodonak tele torokkal az Ucza közepin kiáltotta”; 1795: „Vigyázzon kend magára, mert kend szép formájú ifjú, Gyarmathiról pedig az az hír, hogy ő sodomita volna”. SzT XII. köt. (Szák-Táv) 542. p. 31 ErdKirKv 2005. 348. p. (reg. no. 1277).
