Urbs - Magyar Várostörténeti Évkönyv 9. (Budapest, 2014)
Normakövetés és normaszegés - Válogatás a Norma, normakövetés és normaszegés a városi életben c. konferencia előadásaiból - Fehér Andrea: "Az ki asszony lévén férfiú habitusban öltözött s úgy élt". Társadalmi szerepcsere a 18. századi Kolozsváron: Ungvári András pere
90 Norma, normakövetés és normaszegés a városi életben foglalkoztak a fenti esettel,4 így a férfi köntösbe bújt ungvári nő történetének társadalomtörténeti vonatkozásait sem tárták fel. Ez egyrészt az erdélyi történetírásnak a történettudomány új irányzatai iránt mutatott közömbösségével, másrészt a források hiányosságával magyarázható. A fenti esetet ezért mindenképp a teljesség igénye nélkül mutatjuk be. Az utóbbi évtizedekben számtalan testtel és nemiséggel foglalkozó történeti, antropológiai és szociológiai kutatás látott napvilágot, amelyek meglehetősen összezavarták a nemiségről alkotott elképzeléseinket (gondolunk itt főként Laqueur vagy Foucault munkáira). A csendes bűnökre (silent sin)5 vonatkozó szakirodalom pedig tovább mélyíti ezt az episztemológiai szkepszist: az azonos neműek, s ezen belül is a nők közötti testi kapcsolatról szóló irodalom ugyanis igen tág értelmezési keretekkel dolgozik. A szakirodalomban való, még csak alaposnak sem nevezhető elmélyülés után nyilvánvalóvá vált, hogy Ungvári esetének elemzésében olyan kérdésekre kell, vagy érdemes reflektálni, mint például a nemi hovatartozás biológiai vagy társadalmi megítélése, a nők és férfiak közötti történelmileg és kulturálisan meghatározott viszony, az önálló nők érzelemvilágának vagy azonos nemű társaik iránti vonzódásainak feltárása stb. A nyugati szakirodalom provokatív témafeltevései azonban gyakorta megkérdőjelezhető terminológiai apparátussal társultak. A ma igen divatos genderstudiesban meghonosodott szóképek múltba való visszavetítése számunkra esetenként erőltetettnek tűnt, ugyanis úgy véljük, az irányzat követői túl könnyedén siklottak át a nyelviségben rejtőző történeti bizonytalanságokon.6 így például az Ungvári Andráshoz hasonlóan biológiai nemüket eltitkoló, társadalmilag és szexuálisan férfiként élő nőket az angolszász historiográfia előszeretettel nevezi leszbikusoknak, homoszexuálisoknak,7 hermafroditának vagy szapphóinak.8 A holland és francia szakirodalom pedig főként a tribád latin kifejezéssel illeti a férfi szerepét játszó nőket.9 Mi végül a hasonló kora újkori német eseteket kutató H. Puff nyomán - főként, hogy a forrásaink is ebbe az irányba mutattak - Ungvári Andrást mint női szodomitát szándékozunk bemutatni.10 4 SzT. II. köt. (Cs-Elsz) 56. p; IV. köt. (Fém-Ha) 64. p. 5 DONOGHUE 1993. 6 A törvénykezési jegyzőkönyvekben található szexuális leírások narratív elemzése során igen éles kritikát fogalmazott meg ezzel kapcsolatban ROPER 1994. 55. p. 7 BENETT 2000. 8 DEVOR 1997. 12. p. 9 DEKKER- VAN DE POL 1989. 56. p; LAQUEUR 1990. 53. p. 10 PUFF 2000. 41. p.
