Urbs - Magyar Várostörténeti Évkönyv 9. (Budapest, 2014)
Normakövetés és normaszegés - Válogatás a Norma, normakövetés és normaszegés a városi életben c. konferencia előadásaiból - Pál-Antal Sándor: Jogszabályt szülő konfliktusok Marosvásárhelyen 1672-1731 között
Pál-Antal Sándor: Jogszabályt szülő konfliktusok Marosvásárhelyen... 83 község külön bírót választott, ami miatt a szembenállás majdnem tettlegessé- gig fajult. Végül maradt a tanács által választott bíró. Egy év múlva mindez megismétlődött. És 1676-ban ismét a helyszínen kénytelenek rendet teremteni a fejedelmi biztosok. Sajnos ez utóbbi eseményekkel kapcsolatosan levéltári adatokkal nem rendelkezünk. Csak annyit tudunk, hogy „ugyanazon tűz a megírt lakosok között serpálván [elterjedvén]”, voltak kénytelenek kiszállni. Vagyis a kiváltó okok a megelőző konfliktushoz hasonlóak lehettek. Az 1676. január 13-án Marosvásárhelyre küldött biztosok név szerint Haller János, Macskási Boldizsár, Bodoni György és Petrityevich Horváth Kozma voltak. 2. Az 1699. évi jogszabály 1698-99-ben Marosvásárhely újabb nagyméretű belső konfliktus helyszínévé vált, amikor a felső hatóság kénytelen volt ismét közbeavatkozni. 1698 júliusában (a folyamodvány keltezetlen, de az Erdélyi Főkormányszéknél július 19-én láttamozták) a „némelly Tiszteitől sok kénszeríttetések alá rekesztett, megnyo- moríttatott és szintén végső pusztuláshoz közelített Maros Vásárhely lakosi” a „Méltóságos Gubernátor urunkhoz ő Nagyságához, a Regium Gubemiumhoz és a Tekéntetes nemes Országhoz” folyamodnak „alázatos supplicatióval [könyörgéssel]”.18 A folyamodók sérelmeik közt első helyen az igazságtalan adózást említik. (Erdély Habsburg uralom alá jutásának kezdetén vagyunk, amikor egyik évről a másikra rendkívül megemelkednek az adók, amit csak tetéz a katona-elszállásolás, a hadsereg élelemmel való ellátása és az ezzel járó visszaélések egész sora). Panaszolják, hogy bármekkora is az ország adója, a tanácsosok sokkal több adót vetnek ki a város lakosságára, mint a mennyi szükséges; megadóztatják még a jövevényeket is. A szegényebb polgárok a „rettenetes summáztatás [adóztatás] és injuriáltatás [törvénytelen tett] miatt oda hagyván örökségeket” máshol kényszerültek egy elviselhetőbb sors reményében szerencsét próbálni. Felróják, hogy a tanácsosok házaik után nem adóznak, az üresen maradt telkeket elfoglalják, és azok adóját is a néppel fizettetik meg. A beszedett ösz- szegeket nem sietnek az adóba befizetni, hanem saját céljaikra használják, főleg kereskedésre. A határt minden tavasszal újraosztják mint „nyílföldeket”. Ezeknek is a javát az elöljárók kisajátították maguknak és kivonták a felosztás alól. A megtrágyázott s jó termést ígérő földeket erőszakkal elvették. 18 Mvhely lt, Varia, 174/1698. sz.
