Urbs - Magyar Várostörténeti Évkönyv 9. (Budapest, 2014)
Normakövetés és normaszegés - Válogatás a Norma, normakövetés és normaszegés a városi életben c. konferencia előadásaiból - Pál-Antal Sándor: Jogszabályt szülő konfliktusok Marosvásárhelyen 1672-1731 között
84 Norma, normakövetés és normaszegés a városi életben Panaszkodnak a lakosok a város jövedelmeiből való kirekesztésük miatt is. A város bor, „szabad ser” és „méh ser” egyedárusítási joggal élt. A kocsmajog elég szépen jövedelmezett, de a tanácstagok erre is kezet tettek, és a rossz bort is drágán árulták. A város jövedelmét a tanács a kocsmárláson kívül a három országos sokadalom, a hetivásárok, a dürückölő és a hét lisztelő malmok vámjából biztosítja. De ezek hasznából a lakosság nem részesül. „Egy szóval, mindennemű proventussokat [jövedelmeket], haszonvehető alkalmatosságokat magoknak tartanak, és a szegénység semmivel nem könnyebbíttetik” - írják folyamodványukban. Továbbá elmarasztalják az elöljárók viselkedését: „Némelyek közülük semmi munkát nem gyakorolnak. Úri módra épülnek, örökösödnek, angliai, gránát köntösben, selyem övesen, nusztos süvegesen, papucsoson járnak, sétálnak és gyakran délután részegesek. Mi éjjel-nappal dolgozunk, munkálkodunk, és annyira jutottunk a sok munka s fáracságaink után is, semmi proventussával a városnak nem élhetvén, csaknem éhei halunk meg gyermekestől”. Végül a változást, a túlkapások felszámolását és a szegényebb sorsúak támogatását a Főkormányszékről várják, akárcsak korábban a fejedelemtől. Majdnem egy évi huzavona után a Főkormányszék egy háromtagú bizottságot küld a helyszínre Keresztúri Sámuel országgyűlési elnök vezetése alatt. (A bizottság tagjai még Kemény János, Belső-Szolnok vármegye főispánja és Petrityevich Horváth Miklós, az Erdélyi Törvényes Tábla ülnöke). A bizottság 1699. április 7-én egy 12 pontból álló végzésben rögzíti a „megbékélést”. Az elég terjedelmes bevezetőben vázolják az előzményeket. Megállapítják, hogy „... az méltóságos Regium Gubernium szomorúan értette volna Maros széken M. Vásárhely lakossainak felső, közép és alsó rendének egymás között, és egymás ellen való controversiájokat, szomorú inconvenientiájokat (és ha Isten ő felsége jobbra nem fordíttaná) utolsó veszedelemben forgó állapottyokat.”19 Azután közlik, hogy maguk elé hívatták a feleket, egyfelől a bírót, esküdtek polgárokat és az egész tanácsot, másfelől a panaszosokat. Felszólították a panasztevőket, hogy minden sérelmüket írásban tegyék le és az elöljáróknak válaszadásra adják át. A sérelmek ismertetése után a panaszosokkal közölték a tanács válaszát, amelyhez véleményeket is fűztek. Elővették és a felek előtt felolvasták az 1672. és 1676. évi békéltető végzéseket, és újból helyben hagyták azokat. Mindezt az egyenetlenséget kiváltó kérdések tisztázása végett tették. Azt is megjegyzik, hogy a felvetett kérdések megoldása nem egy alkalommal kemény eljárást igényelt, és az egyezségre lépés érdekében hozott végzéseket írásban rögzítették. 19 Mvhely lt, Acta Politica, 384/1699.