Urbs - Magyar Várostörténeti Évkönyv 9. (Budapest, 2014)
Normakövetés és normaszegés - Válogatás a Norma, normakövetés és normaszegés a városi életben c. konferencia előadásaiból - Pál-Antal Sándor: Jogszabályt szülő konfliktusok Marosvásárhelyen 1672-1731 között
82 Norma, normakövetés és normaszegés a városi életben hogy elfelejtik az eddig történteket. A következőkben leszögezik, hogy tiszteletben tartják az országos törvényekkel nem ellenkező városi constitutiókat és a bizottság által lefektetett pontokat; ezentúl csak a legatumokról (hivatalosan rájuk bízott javakról) való elszámolásra kötelezik a tanácsot; egymás megbán- tásáért és a régi dolgok felhánytorgatásáért 24 forintnyi büntetéssel sújtják a tanácsbelieket és 12-vel a város népét; 100 arany forinttal büntetik a rebelliót szítókat; mindenkitől összeszedik a különböző relatoriákat (vényeket) és a nép szeme láttára tüzbe dobják azokat.15 A büntetéseket illetően előírták azt is, hogy akinek a kiszabott összeget érő jószága nincsen, azt tömlöcbe vessék, a rebelliót szítókat pedig halállal büntessék. Az egyezség megkötését a tanács azonnal a fejedelemhez küldte megerősítés végett. A jelentésből megtudhatjuk, hogy miért sietett a tanács a megegyezésről a fejedelmet azonnal értesíteni, és azt az uralkodóval jóváhagyatni. Mégpedig azért, hogy megnyugtassák Apafit dorgáló szavainak megszívlelésé- ről. Ezt sugallják az alábbi sorok: „... hogy azon veszedelmes állapot tovább ne harapózhatnék, mostani Rannothon lételünk alkalmatosságával kegyelmes interpositiója [közbelépése]) által kegyelmesen megorvosolni praesummálta [kézbevette] vala, annak végső eligazítására felesen való lemenetelünket demendálván [elrendelvén]. Melyre nézve mind két részről városul egiben confluálván [összejővén], és magunkban szálván, hogy Nagyságod még továb búsítassék, szemérmetességünk rá nem bocsátót, hanem ez alkalmatossággal az Szent léleknek munkálkodássá által megh egyezésre meg eskettünk mind két részről.”16 A jelentés folytatásában kifejtik, hogy újabb fejedelem elé j árulásuknak nem látják szükségét, és kérik az egyezség elfogadását, régi kiváltságaikban való megtartásukat és további fejedelmi védelemben való részesítésüket. Az 1673. június 17-i rövid rezolúcióban a Radnóton tartózkodó fejedelem az egyezséget jóváhagyja, és a többi kérésükre is igent mond.17 Most már helyreállt a rend és csend, és lecsillapodtak a kedélyek. De az ellentétek parazsa a csendesnek tűnő felszín alatt tovább pislákolt. A következő tisztújításkor - 1674. január 3-án - ismét kiújult az ellentét a két fél között. Az 1672. évi bizottsági végzések értelmében megejtették a tisztújítást. A tanácsba három új tagot (polgárt) a negyvenek testületéből választottak, új bírót pedig a hattagú tanácsból. De az eljárást a „város népe” igazságtalannak tartotta, mivel nem szólhatott bele közvetlenül a bíróválasztás menetébe. Ezért az elégedetlen 15 ENYEDI 2010. 394. p. Megjegyezzük, hogy az utóbbi pontot lelkiismeretesen teljesítették, mert a város levéltárában tényleg alig található utalás az eseményekre. 16 Mvhely lt, Acta Politica, 2891/1673. 17 Uo.
