Urbs - Magyar Várostörténeti Évkönyv 9. (Budapest, 2014)

Normakövetés és normaszegés - Válogatás a Norma, normakövetés és normaszegés a városi életben c. konferencia előadásaiból - Pál-Antal Sándor: Jogszabályt szülő konfliktusok Marosvásárhelyen 1672-1731 között

Pál-Antal Sándor: Jogszabályt szülő konfliktusok Marosvásárhelyen... 81 A tisztújítás után közgyűlést tartanak (az új tanács a negyvenek testületével együtt), ahová meghívják a régi tanácsot is a konfliktus okául szolgáló kérdé­sek tisztázása végett. Azt kérte az új tanács az ó tanácstól, hogy a megelőző 11 esztendőről elszámoljon, amit az megtagadott. Az új tanács erre exactorokat, vagyis számvevőket választott a távozó bíró elszámolásának ellenőrzésére.12 1673 áprilisában következett a határ kimérése. Kimérőbiztosoknak a tanács tagjai mellett a lakosság részéről is választottak hat személyt, akik április 18- án a fizetett adó arányában kimérték az Alsó-forduló határban lévő földeket a lakosság között (a három forintosoknak 10 ölet, a harmadfél forintosoknak 8 ölet, a két forintosoknak 7 ölet és a másfél forintosoknak 6 ölet, a végén - a régi szokás szerint - az egy forintosoknak egy-egy nyilat.) Ezután egy újabb nyílt konfrontációnak lehetünk tanúi, mégpedig papme­nesztés ügyében. A prédikátorok egyike (nevét a krónikás nem jegyezte fel) - 1660-tól a (református) városnak két prédikátora volt, Naményi János és Dévai János - az egyik vasárnap a szószékről megfeddte az elégedetlenkedő békebontókat. Válaszul a néppárt vezetői (Csapai István Deák, Kovács István és Egyed István) megfenyegették, sőt el akarták távolíttatni a városból. E miatt Szilágyi Csiszár János bíró és a tanács felkérték a céhmestereket, hogy dönt­senek a prédikátor-menesztésről.13 A szavazás eredményét nem ismerjük, de a fejedelmi beavatkozás döntött ez ügyben is. Apafi ugyanis fejedelemként a református egyház legfőbb védelmezője volt, aki tudomást szerezve az esetről éles hangú levélben megdorgálta a prédikátor üldözőket. Az 1673. május 8-i intésében olvashatjuk, hogy: „Felette nagy búsulással, s fejedelmi méltóságunk sérelmével értjük, micsoda böcstelenségeket követtenek légyen városokban lévő preaedicatorokon; azonban mind mái napig nem szüntenek meg magok között egyenetlenkedni és viszálkodni.” 14 Megparancsolja ezért, hogy „ki-ki papját megbecsülje, bírájától s a tanácsi rendtől függjön mindenekben, mert megnyugodva legyenek benne az áruló beste kurva fiai, valakik mind egy s mind más egyenetlenségnek okai lésznek, bizony rövid nap a sóaknákban há­nyatjuk őket, eluntuk a sok búsulást.” Az intés pedig hatott, hiszen a két prédi­kátor még 1677-ben is a helyén volt. Csak a fennebb felsorolt előzmények után következett a megbékélés leg­fontosabb fordulója, amikor a két fél ténylegesen összeült a megegyezés ki­dolgozására. Az 1673. június 13-án tartott megbeszélés a tanács és a „város népe” részéről választott 12 személyből álló küldöttség között folyt. Ezúttal eredménnyel. A hat pontba foglalt egyezség első pontjaként megfogadják, 12 ENYEDI2010. 392. p. 13 Sebestyén 1994. 32. p. 14 SzOklV1.341-342. p.

Next

/
Oldalképek
Tartalom