Urbs - Magyar Várostörténeti Évkönyv 9. (Budapest, 2014)
Normakövetés és normaszegés - Válogatás a Norma, normakövetés és normaszegés a városi életben c. konferencia előadásaiból - J. Újváry Zsuzsanna: Házasság és házasságtörés, paráznaság a 16-17. századi Kassán
J. Újváry Zsuzsanna: Házasság és házasságtörés, paráznaság ... 67 kínzással kell kideríteni az igazságot. Mindkettőjük számára ássanak egy sírgödröt az akasztófánál, amibe élve fektessék őket, majd egy botot vagy póznát dőljenek át mindkettőjükön.”30 E szörnyű büntetés, az élve eltemetés s a testnek póznával történő átdöfése a csecsemőgyilkos asszonyok tipikus halálbüntetése volt. Tehát a notórius házasságtörőkre minősített halálbüntetés várt. Természetesen a budai joggal élő városok igyekeztek ezeket a törvényeket betartatni, de azok a közösségek, amelyek nem e jog alapján rendezkedtek be, eltérő módon is ítélkezhettek. Például Debrecen város magisztrátusának 1547-től fennmaradt jegyzőkönyve szerint ott nem tettek különbséget a paráznaság és a házasságtörés között: mindkettőt egyaránt halállal (fővesztéssel) büntették, de nem az első alkalommal éltek e szigorral.31 Természetesen házasságtörő férfiakat is elítéltek, de ha a házasságtörő férfi a hűtlen feleségét akarta beperelni, azt nem tehette meg, hiszen ő maga is ugyanabban a bűnben járt.32 Őket más jelenthette fel, illetőleg a magisztrátusnak hivatalból kellett eljárni ellenük. Aló. században még keményen ragaszkodtak a törvényhez. Például Kassán 1566-ban a radácsi33 Sipos Andrást egy eperjesi, Anna nevű lánnyal paráználkodáson kapták (igaz, nemi erőszakról is beszéltek), s ezért fővesztésre ítélték.34 A 17. század második felétől, de inkább a 18. század elejétől már csupán a sokszorosan házasságtörőket büntették halállal, s ekkor is inkább a kíméletes, pallos által történő végrehajtást rendelték el. Ettől kezdve a házasságtörés büntetése inkább pénz-, testi vagy börtönbüntetés volt.35 Az 1760-as évektől - Mária Terézia uralma alatt - némileg szigorodott a büntetés, s gyakrabban ítélték a bűnösöket bot-, illetőleg korbácsütésre vagy börtönbüntetésre, mint pénzbeli jóvátételre.36 Ezek után nézzünk meg egy igen súlyos, két nőt vád alá helyező, többszörös házasságtörési (adulterium) ügyet Kassáról, 1579-ből. Fennmaradt Hagymás Pálné Magdolna asszony és Szabó Istvánná Dorottya asszony börtönben, kínzás alatt tett vallomása - ez 1579. március 4-én történt szabadon tett vallomásuk (az utóbbié csonkán), amelyeket másnap, március 5-én jegyeztek le, továbbá a két nőnek kínzás alatt történt vallomása nyomán azok névsora, akikkel paráználkodtak - ezt március 9-én írták le -, ennek tisztázata, valamint a férj, Szabó 30 BLAZOVICH2001. II. 290. §, 467. p. 31 BLAZOVICH2001. II. 467. p. 2. j. 32 Vő. BLAZOVICH 2001. II. 392.§, 519. p. 33 Sáros megyei község, közel Eperjeshez. (Radács, Radatice, SK) 34 KVLvt. Protocollum Iudicia et Poenas malefactorum ab Anno 1556 usque 1608. Az esetet idézi: SZEGHYOVÁ 2005. 230-231. p. 35 Erre hoz számtalan példát Kállay István munkájában. KÁLLAY 1996. 221-227. p. 36 KÁLLAY 1996. 223-224. p.
