Urbs - Magyar Várostörténeti Évkönyv 9. (Budapest, 2014)
Normakövetés és normaszegés - Válogatás a Norma, normakövetés és normaszegés a városi életben c. konferencia előadásaiból - J. Újváry Zsuzsanna: Házasság és házasságtörés, paráznaság a 16-17. századi Kassán
66 Norma, normakövetés és normaszegés a városi életben sokkal több ilyen eset történt, mint amennyit írásban rögzítettek. A középkorban és a kora újkorban a szexuális bűncselekmények legnagyobb hányadát a paráznaság tette ki.25 A jog megkülönböztette a paráznaság és a házasságtörés bűnét, hiszen a házasságot az 1215. évi IV. lateráni zsinat véglegesen kánonjogi intézménnyé változtatta.26 Ennek értelmében a paráználkodás (stuprum) - férfinak növel történő tilos testi közösülése - kisebb bűnnek számított, mint a házasságtörés. A katolikus egyházjog szerint a házastársak kölcsönös hűséggel tartoznak egymásnak, így házasságtörést mind a házas férfi, mind a férjezett asszony elköveti, ha mással hál. Az 1340. évi bécsi városi jogkönyv említi először a nős férfi hajadon leánnyal történő közösülését házasságtörésként, míg korábban, például a frankoknál vagy a keleti egyház értelmezése szerint nős férfinak hajadonnal történő együttléte nem minősül házasságtörésnek, csupán paráznaságnak.27 A titokban szerelmet űző nők esetében a budai jogkönyv meg- bocsájtó: a szabad és hajadon erkölcstelenkedőket ne kényszerítsék sárga folt viselésére, ne erőszakoskodjanak velük, nehogy „közönséges utcalányokká” váljanak, mert még beláthatják és megbánhatják vétkeiket - hangzik a 289.§.28 A jogkönyv 288. pontja azonban az asszonyok esetében már szigorúbb: „Az együttháló asszonyokat, akiket kitartanak, el kell üldözni a városból, és ha ismét a szeretőjüknél találják őket - aki akár házas és jómódú, akár nőtlen - mindkettőjüket tiltsák ki a városból.”29 A legkeményebb büntetést a házasságtörők számára írták elő. Ebben az esetben egyrészt a házasság szentségének megtöréséről, másrészt a családok egységének, békéjének védelméről van szó. Figyeljük a törvény szövegét, amelyben egyértelműen szerepel, hogy a rendszeresen vagy hosszasan viszonyt folytatók esetét értik ez alatt, akiket nyilván már többször figyelmeztettek, megintettek, s ennek ellenére nem tértek meg. A szövegből az is kitetszik: hogyan, mi módon lehet rájuk bizonyítani a házasságtörést, milyen viselkedésmód utal a bűn elkövetésére. „A házasságtörőket sehol se tűrjék meg, és a bíróság üldözze őket mind titkosan, mind pedig nyíltan megnevezve. Ha a házasságtörő férfi és nő külön-külön házasok, akkor ez nagyon súlyos ügy. Ha már régóta hírben vannak, és bűnnel vádolják, majd azután rajtakapják őket egymással egy szobában, zárt ajtó mögött, az különösen gyanút keltő. Ha az asszonyt nem a szokásos fejékkel és a férfit nem a szokott ruhájában találják, a bíróság vizsgálja ki az ügyüket, és főképpen pedig, ha nem akarják becsületesen feltárni együttlétük okát, s azt, hogy mi történt, akkor 25 MEZEY 2002. 248. p. 26 RUSZOLY 1997. 238. p. 27 BÓDINÉ BELIZNAI 2002. 235-236. p. 28 BLAZOVICH2001.il. 289.§. 466. p. 29 Uo. 288.§. 466. p.
