Urbs - Magyar Várostörténeti Évkönyv 9. (Budapest, 2014)
Normakövetés és normaszegés - Válogatás a Norma, normakövetés és normaszegés a városi életben c. konferencia előadásaiból - Gulyás László Szabolcs: Írott szabályok és íratlan normák a 15-16. századi mezővárosi kereskedelemben
50 Norma, normakövetés és normaszegés a városi életben polgárok vásároltak olyan módon 13 ökröt, hogy az ellenértéket Vízkeresztkor fogják majd megadni.113 A mezővárosi kereskedelem íratlan szabályai közé tartozott, hogy az ilyen módon lefoglalózott bort már nem volt szabad másnak eladni. Előfordult azonban, hogy ez mégis megtörtént. Mivel az ilyen ügyekben automatikusan a mezővárosi tanács járt el, feltételezhető, hogy a kereskedelem etikai kérdései a mezővárosi magisztrátus hatásköre alá tartoztak. Remekül példázza ezt egy liszkai eset. 1481-ben a bártfai Chev Mátyás szándékozott ugyanis Liszkán tíz félhordó bort vásárolni 44 forintért, de mivel akkor éppen készpénz híján volt, nem a teljes összeget, hanem csak 1 forintot tett le az eladó kezébe, és megígérte, hogy szekereivel később el fog jönni a hordókért. Ezután viszont a szintén bártfai Thittel János is vásárolt a presbitertől készpénzért három félhordó bort, amit a tanács és Chev Mátyás is szemtől-szemben tiltott. Thittel János a tiltással mit sem törődve azt állította, hogy Mátyás úgysem akar majd eljönni a borért. A három félhordóért 15 forintot kifizetett, elszállította, továbbá nem volt hajlandó az ügyben a liszkai magisztrátus elé állni.114 A teljes összeg kiegyenlítése tehát a legtöbb esetben csak utólag történt meg, már ha egyáltalán megtörtént. Fizetési felszólítások ugyanis igen nagy számban találhatók a középkori forrásanyagban, s ez alapján úgy tűnik, sok esetben szó sem volt a tartozás kiegyenlítéséről. Mi volt ilyenkor a teendő? Ez az alapvetően magánjogi jellegű ügy az országos joghatóságú bíróságok hatáskörén kívül esett. Az eladók általában levél útján próbálták behajtani járandóságukat. Sokszor saját maguk fogalmazták meg a fizetési felszólítást az adósnak vagy lakóhelye tanácsának címezve, de még ennél is gyakoribb lehetett, hogy a sokkal erősebb érdekérvényesítő képességgel bíró mezővárosi tanács írta meg a levelet, amelyben olykor még a földesúri fellépéssel való fenyegetőzéstől sem riadtak vissza.115 A tartozás behajtásában való közreműködés nem csak a mezővárosokban volt a bíró feladata. A zalai Sid falu bírája például nem teljesítette az egyértelműen tőle várt intézkedést, a pénz behajtását egy helyi lakos, Érsek János 10 forintnyi tartozása ügyében, ezért végül a megyei hatóság járt el a felperes érdekében. A rendelkezés szerint a hitelező, a válusi Márton fia Mihály az adóst 113 DL 55275. 114 DF 214916. Az ügyre lásd GULYÁS 2008a. 160. p. 115 GULYÁS 2008a. 39. p.
