Urbs - Magyar Várostörténeti Évkönyv 9. (Budapest, 2014)
Műhely - Antal Tamás: A szegedi királyi biztosság közjogi háttere. Adalék Szeged dualizmuskori közigazgatás-történetéhez (1879-1883)
266 Műhely dők ellátására a szükséges közegeket kijelölhesse, „mi ama községeknek Szegedével analóg helyzetében találja magyarázatát”.39 A plenáris ülésen, a királyi biztosról rendelkező javaslatot követően, még május 12-én tárgyalni kezdték a kisajátítási törvényjavaslatot is. Emmer Kornél (SzP) bizottsági előadó expozéjában kiemelte a főbb követett elveket: az eljárás gyorsaságát, az áradással szembeni biztonság megteremtését, illetve a modem városrendezés követelményeit különösen a közegészség, a szépészet, a kényelem és a forgalom tekintetében. Az óhajtott összhangot csak egy sui generis kisajátítási törvénnyel lehetett szavatolni, amely fogalmazásakor Szeged sajátosságait és az 1868. évi hasonló tárgyú törvénycikkek gyakorlatának évtizedes tapasztalatait is figyelembe vették. Külön hangsúlyozta, hogy az említett jogszabályok által a kártalanítási vitákban alkalmazott esküdtszéki eljárás ezen esetben nem volt elfogadható, annál inkább, mert a fővárosra tekintve is gya- korlatiatlannak bizonyult, míg Szeged népességi viszonyai és a lakosság széles körének érintettsége ugyancsak az esküdtszék mellőzését indokolták. Ezért a jogerős, közigazgatási úton hozott határozattal szemben első fokon a királyi törvényszéken, másodfokon az ítélőtáblán lehetett jogorvoslatot keresni. Ezt megtoldva ajánlotta a bizottsági jelentés a már említett, korlátozott harmadfokú eljárás biztosítását a Kúrián belül működő Legfőbb ítélőszékhez.40 Madarász József (FP) azon értelmezési kérdést intézte az előadóhoz: vajon szavatolja-e a törvényjavaslat, hogy Szegeden, Algyőn, Tápén vagy Dorozs- mán azon személyek, akiket becsértéken pénzben kártalanítottak, ténylegesen is új ingatlanhoz juthatnak addigi lakhelyükön abban az esetben, ha a kisajátítás folytán a korábbi beltelkeik teljesen közterületté váltak? Emmer válaszában hangsúlyozta, a városrendezésnél az volt az elvi cél, hogy elsősorban ingatlanban adjanak kártalanítást, ne pénzben. Péchy Tamás közmunka és közlekedési miniszter ehhez hozzátéve elismerte, miszerint mindez kifejezetten nem került a javaslat szövegébe, de az intenciója egyértelmű: „lehetőleg telekért telek adassék”.41 A törvényjavaslat részletes tárgyalása még az előzőénél is gyorsabb, mondhatni formális volt. Madarász József a 3. §-hoz - az építési engedélyekhez - fűzött a tartalmat nem érintő stiláris észrevételt, all. §-nál pedig Irányi Dániel (48P) és ismét Madarász József, valamint Péchy Tamás miniszter járt el ugyanígy, amelyeket a ház magáévá tett.42 Érdemi vita csak a 22. §-sal kapcsolatban 39 KHI 1878-81. VII. kötet 231. szám 365-366. p. 40 KHN 1878-81. VI. kötet 99-100. p; a Magyar Királyi Kúriáról lásd: MÁTHÉ 1982. 93111.p. 41 KHN 1878-81. VI. kötet 100. p. 42 KHN 1878-81. VI. kötet 101. p.
