Urbs - Magyar Várostörténeti Évkönyv 9. (Budapest, 2014)
Műhely - Antal Tamás: A szegedi királyi biztosság közjogi háttere. Adalék Szeged dualizmuskori közigazgatás-történetéhez (1879-1883)
Antal Tamás: A szegedi királyi biztosság közjogi háttere ... 267 adódott a ténylegesen kifizetendő kártalanítási összegekről kiállított nyugták bélyegkötelezettségét, avagy bélyegmentességét illetően. Madarász a javaslattal ellentétben, méltányosságból a mentességet a csereügyletek és a telekkönyvi eljárás mellett e nyugtatványokra is kiterjeszteni szándékolta. Baross Gábor (SzP) a nyugtákra és a tanúsítványokra irányadó illetékszabályokra hivatkozott, amelyek e terhet egységesen azokra hárították, akik javára s részére a nevezett okiratokat kiállították, de egyetértett az előtte szólóval abban, hogy az adott speciális helyzetben a bélyegeket az államnak kellene fizetnie. Mivel a kérdés financiális relevanciával bírt, azt az előadó és a pénzügyminiszter, továbbá Teleszky István (SzP) indítványára - Pulszky Ágost (EE) heves protestánsa ellenére, aki nem akarta megszakítani a vitát - a pénzügyi bizottsághoz utalták véleményezésért.43 Az állandó pénzügyi bizottság még aznap elkészítette jelentését, amelyben elvetni ajánlotta Madarász indítványát. Érvelésében példákkal rámutatott arra, hogy a szóban lévő és a bélyegek után fizetendő pénzek a kártalanítási összegekhez képest csekélyek lesznek, így azok elengedésével nem segít a szegedieken az országgyűlés, viszont kockázatos precedenst teremthet a fennálló és a gyakorlatban így sem mindig követett illetékszabályokkal szemben. Május 13- án a bizottság elutasító álláspontja ellenére Madarász József fenntartotta módosító indítványát, amelyhez Simonyi Ernő (FP) és Kiss Albert (FP) is csatlakozott kérve azt, hogy „Szegeden az állam legalább nyerészkedni ne akarjon”. A képviselők többsége azonban a bizottsági jelentés és a pénzügyminiszter rögtönzött felszólalása nyomán jóváhagyta a bélyegfizetési kötelezettséget.44 A harmadszori olvasat május 14-i megtörténte után a szegedi kisajátításokról szóló törvényjavaslatot az igazságügyi bizottság által korrigált szöveggel és néhány stiláris módosítással a képviselőház elfogadta.45 A főrendi ház az illetékes, hármas állandó bizottság támogató véleménye nyomán május 15-én sürgősségi eljárásban, hozzászólás nélkül, változatlan tartalommal és szerkezetben, rövid úton ugyancsak megszavazta a javaslatot ,46 A jogszabályt a király szintén május 22-én szentesítette az 1879. évi XIX. te. alakjában, s a hivatalos lapban való kihirdetése napján nyomban hatályba is lépett.47 Az alkalmazhatóságának időbeli keretét a 25. §-ában ez a törvény is önmaga állapította meg három évben, az 1882. évi XII. te. pedig meghosszabbította azt 1883. június 30-ig. 43 KHN 1878-81. VI. kötet 102-103. p. 44 KHI 1878-81. VIII. kötet 253. szám 112. p; KHN 1878-81. VI. kötet 108. p, 127-128. p. 45 KHN 1878-81. VI. kötet 140. p; KHI 1878-81. VII. kötet 239. szám 396-400. p. 46 FHI 1878-81. III. kötet 109. szám 43-47. p, 51-53. p; FHN 1878-81.1. kötet 198. p. 47 KHI 1878-81. VIII. kötet 273. szám 273-277. p; Magyar Törvénytár 1879. 87-90. p.
