Urbs - Magyar Várostörténeti Évkönyv 9. (Budapest, 2014)
Normakövetés és normaszegés - Válogatás a Norma, normakövetés és normaszegés a városi életben c. konferencia előadásaiból - Szüts Gergely István: A Herendi Porcelángyár Rt. budapesti üzletéhez érkezett önéletrajzok mint normaminták (1935-1942)
248 Norma, normakövetés és normaszegés a városi életben ban különböző keresztény felekezetek megnevezése helyett már az őskeresztény kifejezés, vagy ritkább esetben egyszerűen semmi sem szerepelt. Szintén új elemként jelent meg a pályázó, vagy fiatalabbak esetében a pályázó édesapjának I. világháborús katonai szolgálatára, érdemrendjeire való utalás, illetve a háborús években a férfipályázók hadkötelezettségének teljesítése. Az általános jellegzetességek után célszerű a lehetséges normaminták alapján megvizsgálni e hét esztendő alatt beérkezett önéletrajzokat. A hirdetésben közölt jelige rövidsége ellenére természetesen meghatározta, hogy a pályázó mit emeljen ki tapasztalatai közül. A pályázati anyagok között nem találtunk olyan személyt, aki több hirdetésre is jelentkezett volna, pedig ez alapján vizsgálható lett volna az egyes önéletrajzi formulák kompatibilitása. A legtöbben még aznap, vagy a következő munkanapon válaszoltak a felhívásra. A pályázók többsége kézzel, kisebb részük azonban géppel írott, rövid mondatokba szedett bemutatkozást küldött magáról. Nemzetközi levelező állásra kiírt pályázatok esetében gyakran előfordult, hogy németül vagy angolul keresték meg a munkáltatót, ezzel is bizonyítva rátermettségüket. Ez azonban nem minden esetben jelentett előnyt, különösen, ha nyelvtani vagy stiláris szempontból hibát vétettek, és azt az irodavezető a lap szélén feljegyezte. E munkakörre jelentkezők esetében fontos megjegyezni, hogy a többség több éves külföldi, főleg osztrák, német vagy angol tapasztalattal rendelkezett, igaz nem minden esetben az adott ágazatból. A pályázók többsége 18—45 év közötti, egyedülálló férfi volt, családos, főként többgyermekes családapa alig szerepel köztük. Ugyancsak ez figyelhető meg a nők esetében is, itt szinte kivétel nélkül mindegyikük hajadon. Mindkét nem esetében magasabb a nőtlenek/hajadonok aránya, mint a Hofmann Dezső által 1931-ben mért fővárosi átlag.21 A pályázók családi állapotukat nem titkolták, sőt az egyedülállóak erre hivatkozva kihangsúlyozták függetlenségüket, rugalmasságukat. Ugyancsak jelentős a pályakezdő férfiak aránya, akik tapasztalat híján elsősorban pozitív tulajdonságaikat, lojalitásukat igyekeztek kidomborítani. Második kör: a behívottak Miután az irodavezető kiválasztotta azokat, akik önéletrajzuk alapján megfelelőek lehetnek, továbbította anyagukat a vezérigazgatónak. A következő napokban aztán, a vezérigazgató programjától függően, személyes beszélgetésre 21 HOFFMAN 1932. 56. p.
