Urbs - Magyar Várostörténeti Évkönyv 9. (Budapest, 2014)
Normakövetés és normaszegés - Válogatás a Norma, normakövetés és normaszegés a városi életben c. konferencia előadásaiból - Szüts Gergely István: A Herendi Porcelángyár Rt. budapesti üzletéhez érkezett önéletrajzok mint normaminták (1935-1942)
Szűts István Gergely: A Herendi Porcelángyár Rt.... 249 hívták be őket. A felvételi beszélgetésen jelen lévő irodavezető vagy más irodai alkalmazott erről az eseményről is rövid, néhány szavas feljegyzést készített. Ezek a megjegyzések jelentős forrásai a vállalat által fontosnak vélt normáknak, hiszen itt megjelennek azok az elvárások, amelyeket a munkavállaló támasztott a jelentkező felé. Az 1935 szeptemberében „Magyar Gyorsírás”, majd 1936 februárjában „Idegen nyelvtudás” jeligével feladott hirdetésekre jelentkezettek, majd behí- vottak anyagát elemezve képet kaphatunk e normamintákról. A gépírói feladatkörre végül tizenhat személyt, tíz férfit és hat nőt hívtak be személyes elbeszélgetésre. Két pályázó külön ajánlással érkezett, amelyet személyesen adtak át a vezérigazgatónak. „Mélyen tisztelt Igazgató Úr! E sorok átadója az unokaöcsém, kit a szóban forgó állásra legjobbnak tartok és őt minden tekintetben ajánlhatok. Biztos vagyok benne, hogy Igazgató Úr is meg lesz vele elégedve.” A másik pályázó elvben jobb helyzetből indulhatott, hiszen patrónusa a vezér- igazgató személyes ismerőse volt. „Kedves Lulu! Jelen sorok átadóját már évek óta ismerem és a legmélyebben ajánlom. A megbízható, korrekt pedáns tisztviselő mintaképe. Csak magadnak használsz, ha alkalmazod.” Bár a megbízható és nem csupán protokolláris jellegű ajánlások sokat számíthattak, ez esetben azonban egyik pályázó számára sem jelentettek előnyt. A pályázók kiválasztásánál fontos volt az életkor, a családi állapot, az állampolgárság, a vallás, a fizetésre vonatkozó elképzelés, illetve természetesen a szakmai tudás. Ezeknek az adatoknak a többségét már a pályázati levél beérkezéskor feljegyezték, azonban az adott munkakör betöltéséhez szükséges valós tudás meglétéről vagy hiányáról, illetve a „bizottságra” tett benyomásról csak a felvételin derült fény. A fél évvel később meghirdetett újabb állásra hat személyt hívtak be, és itt is mindegyik esetében rövid címszavakat jegyeztek le pályázati levelükre. Egy huszonhét esztendős hölggyel kapcsolatban a következőket írták a lapra. „Határozott egyéniség jó munkaerő, de a mai herendi állapotok nem neki valók. Jobb pozícióba.” Egy 40 éves könyvelő esetében pedig a következő észrevételeket tették.„Német rendben, nős-egy gyermek, együtt él felesége, anyósa és leánya családja, átíró könyvelésben perfekt, jobb pozíciót.” Jól látható, hogy mindkét pályázóról jó véleménnyel voltak, azonban végzettségük és munkatapasztalataik tükrében mégsem tartották megfelelőnek őket a kiírt munkakörre. Természetesen nem mindenki keltett pozitív benyomást, egy 25 éves nőtlen könyvelőről a következőket írták. „Megjelenése nem kedvező, bizonyítványai elégséges.”22 22 MNL VeML XI.46.c.ff. ló.tétel. Idegen nyelvtudás jeligére érkezett önéletrajzok. 1936.